A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Eleink nagytiszteletű tudása és egyik nagyon fontos foglalatossága a régi fajta földmérés volt. II. József magyar király (kalapos király) 1786. február 10-én „kataszteri felmérésre vonatkozó rendeletet” adott ki. Erről Bogdán István levéltáros 1990-ben újra kiadott gyűjtésében olvashatunk. „Magyarországi hossz- és földmértékek 1601-1874” (155 oldal, Akadémiai Kiadó gondozása).

Húshagyókedd a vízkereszttől tartó farsangi időszak utolsó napja. Franciául mardi gras, angolul shrove tuesday vagy fat tuesday – svédül Fettisdag vagy fett tisdag – mindegyik ugyanazt jelenti: kövér kedd.

Az igazi farsangi karneválok ideje az ünnepkört záró napokra esik: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyó keddre. A „húshagyó” elnevezés az olasz eredetű karnevál szó tükörfordítása. Az elnevezés a latin eredetű carne (hús) és levare (elhagyni) fordítása. A karnevál eredetileg télbúcsúztató, tavaszköszöntő maskarás, zenés-táncos ünnep, amit ezen a napon tartottak, és még éjfél előtt befejeződött. A velencei karnevál utolsó napja.

A keresztény hagyomány szerint a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap, húshagyó kedd éjszakáján véget ér a farsangi időszak. Valamikor a szombat estétől húshagyókedd éjfélig tartó időszakot farsang farkának nevezték, mikor is megengedett a torkosság, a zsírdúsabb ételek és az édesség „bővebb” fogyasztása. Ennek az időszaknak Európa-szerte egyik jellegzetes étele a fánk. Máshol palacsintát sütnek, a skandináv államokban egy főleg mandulamasszával, tejszínhabbal töltött zsemleszerűséget, melynek általánosan elfogadott neve a Semla.

Hamvazószerdától – ami a keresztény naptári évben a farsangi időszak utáni első nap – húsvétig tart a 40 napos nagyböjt. Hamvazó, mert a katolikus hagyomány szerint a misén a pap az előző évi szentelt barka hamujával keresztet rajzol a hívek homlokára.

Húsvétra készülődve elcsendesedünk, az evést is visszafogjuk. Nemcsak a húst hagyhatjuk el, hanem a nehéz, zsíros ételeket és az édességet is.

A katolikus időkben húshagyókedd volt az utolsó, bő és zsíros étkezést megengedő nap a húsvétig tartó negyvennapos böjt előtt. Ahogy a neve is mutatja, az volt a cél, hogy minél táplálóbb, bőségesebb, legalább hét fogásból álló étkezéssel valóban felkészülhessenek a 40 napos böjtre. A magas kalóriatartalmú ételek miatt lett ennek az eredetileg fehér keddnek (vit tisdag) neve kövér kedd (fettisdag; (fett tisdag). A hozzá fűződő hagyományok fennmaradtak azt követően is, hogy a reformációval a böjt szabályai eltűntek. A 19. században a nagyböjt előtti időszakban gyakori eledel volt a magas zsírtartalmú leves és a sertéskolbász. A desszertet – mivel ekkor adódott az utolsó lehetőség a tej, a tojás és a fehér búzaliszt fogyasztására – gazdaságos és ésszerű volt zsemle formájában elkészíteni. 

A „kövér napi” zsemlét (Fastlagsbulle), közismertebb néven zsíros keddi zsemlének (Fettisbulle) vagy egyszerűen zsemlének (Semla) nevezik. Semla – elnevezése a latin simila szóból ered, melynek jelentése finomliszt. És ez tökéletesen fedi is a lényeget, hiszen a sütemény tésztájának összetétele nagyjából ugyanaz, mint a kenyértésztáé, de finomliszttel készítve. A finnországi svédeknél a mai napig is semla a neve a közönséges zsemlének.

A múlt század elején Dél-Svédországban még közismert volt a Hetvägg, forró fal, vagy Fetägg, forró falat, mely mély tálban, forró tejjel tálalt – talán már kissé szikkadt – zsemle megnevezése. Az 1800-as években még nem került töltelék bele, csak némi fahéjjal, porcukorral szórták le. Hagyományosan a nagyböjt előtti, úgynevezett bikahétfőn fogyasztották őket. 

Svédországban a zsemlét általában tejszínhabbal és mandulamasszával töltötten fogyasztják. Sok helyen fennmaradt az a valószínűleg régi hagyomány is, hogy egy mélytányérba teszik a zsemlét, köré meleg tejet öntenek. Ez az úgynevezett „forró fal” Norvégiában és Dániában a mai napig is népszerű. A norvég és a dán fastlagsbullar mandula paszta helyett lekvárral és néha vaníliás krémmel töltött. Finnországban a mandulapépet ugyanúgy használják, mint Svédországban, de manapság gyakori a lekvár is.

A Skandináviában élő magyarok is jó étvággyal fogyasztják a mandulamasszával, tejszínhabbal töltött SEMLA zsemlét, de nem feledik a farsangi-, szalagos-, rózsa-, kitoló fánkot, meg a csörögét sem!

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Semla-ForrsPixabay

Írta: Tóth Ildikó

 

Forrás: Internet

Szente Imre

(Celldömölk, 1922. december 22. – Stockholm, 2020. december 27.)

Tanulmányíró, író, költő, műfordító és nyugdíjas egyetemi oktató

 

„Arra tanított, hogy legyünk hűségesek magyar anyanyelvünkhöz és idegenben se feledkezzünk meg magyar kultúránkról!"

 „Hazafisága sohasem melldöngető, hanem csendesen példamutató, hűséges és büszke."  

Szentkirályi Csaga

Szente-Imre-JT8O0980

Szente Imre életpályája

 

Magyarországi tanulmányok:

Elemi iskola: Alsóság (ma Celldömölk településrésze). Gimnázium  és érettségi: a kőszegi bencéseknél. Egyetemi tanulmányok: magyar–latin szak a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Szakvizsga: 1947-ben. Később angol és orosz nyelvi továbbképzés valamint tanítási jogosítvány.

Velük kezdődött

A Celldömölki Gimnázium tanárai 19461953

 

Szente Imre tanár úr szoros kapcsolatot tartott szülőföldjével, Kemenesaljával, Celldömölkkel és iskolájával. Az Így kezdődött... című visszaemlékezésében Szente tanár úr írja:

„Gondolj arra, hogy megpróbáltatásaid másoknak örömére szolgálhatnak, tartja egy kissé epés bölcs mondás. Hát, ha nem is örömére, de kétségtelenül hasznára vált az új gimnáziumnak és az egész környékről odasereglő tanulóifjúságnak, hogy átlagon felüli tanári kar verődött össze ott, egy törzsgárda, amelyhez a később érkező »fiatalok« és érettebb korúak minden törés nélkül csatlakozhattak, asszimilálódhattak. Ritkaság, hogy egy új intézménynek mindjárt az elején »szelleme« alakuljon ki, mely rövid idő alatt »tradícióvá« erősödik, hogy már az első évfolyamok végzősei alma maternak érezzék visszaemlékezéseikben.”

Aktívan bekapcsolódott a magyarországi irodalmi életbe is. Művei, fordításai, esszéi, kritikái, versei sorban jelentek meg Magyarországon. Aktív tagja lett a Bárczy Géza Kiejtési Alapítványnak. A Magyar Írószövetség nagy tiszteletnek örvendő személyisége. A Magyarok Világszövetsége is számított közreműködésére. Rendszeresen részt vett Budapesten, a Vörösmarty téri könyvhét magyar irodalmat ünneplő rendezvényein.

Svédországi tanulmányok:

1967-ben a Lundi Egyetemen finnugor tudományokból doktorál Julius Magiste professzornál.

Sorsfordulók:

Katona 1944 novemberétől 1945 májusáig. Egy évet a csepeli Bencés Gimnáziumban tanított, az államosítás után 1956 novemberéig az újonnan indult Celldömölki Gimnázium orosz- és matematikatanára. A forradalom után elhagyta hazáját és 26 évig nem lépett területére.

"Ahogy most és mindig a csillagos égre, úgy tudtam életem során rácsodálkozni a természetre és az emberi világra, hol naivul, a gyermek szemével, hol meg egy szigorú s nem mindig bölcs kritikuséval."

Rácsodálkozásait gyűjtötte össze a "Szabad Szemmel" és a "Találkozások" című esszéköteteiben.

"Az egyre inkább elüzletiesedőbb világban csak a rokonlelkek "találkozásától" várható hagyományainak, értékeink átmentése." (Szentgyörgy-hegy, 2004 június 19.)

Szente tanár úr ígérete szerint író-olvasó találkozót vállalt a Tapolcai Városi Könyvtár és Múzeum zsúfolásig megtelt nagytermében.

1956 végétől 1959 nyaráig Ausztriában magániskolákban tevékenykedett. 1968-tól a finnországi Jyväskylä Egyetemen magyart tanít. Finn feleségével és két gyermekével Stockholmba költözik 1980-ban.

Magyart oktat az ottani Tanárképző Főiskolán. A svédországi magyar ajkú gyermekek tanára. 1987-től nyugdíjas. Rendszeresen hazalátogat Magyarországra. Részese a magyar irodalmi életnek.

Szente-Imre-felesegevel-Tajnval

 

Legfontosabb alkotásai:

 

Unkarin kielen alkeiskurssi (A magyar nyelv kezdő tanfolyama finn nyelven) Jyväskyläi Egyetem (München, 1975)

Saját versek, versfordítások latinból, finnből, németből svédből, oroszból és franciából.

Kiváló munkát végzett a magyar irodalom, az anyanyelv oktatása, a magyar múlt és nemzettudat erősítés, a Rákosi- és a Kádár-rendszer bírálata, a külföldre szakadt magyarok sorsának a bemutatása, különféle irodalmi és filmismertetések és -kritikák ismertetése továbbá ünnepi és alkalmi beszédek területén.

Hosszabb ideig a müncheni Nemzetőr és Új Látóhatár, illetve a Szabad Európa Rádió munkatársa.

Szolzsenyicin, Alekszander: A GULAG - szigetcsoport 1918-1956 I-II. kötet. (A. I. Szolzsenyicin művének fordítása oroszból, Danubia Druckerei GmbH — Nemzetőr, München,1976; Új Idő Kft., Budapest, 1989).

Magyar szépirodalom svéd fordításban 1980-1995: bibliográfia / av Maria Müller; Kertész Tomas közreműködésével. - Göteborg: Univ.-bibl., 1996. - xx, 101 s. - (Acta Bibliothecae Universitatis Gothoburgensis; 26)

Kalevala (Finn népi eposz magyar fordítása, Nemzedékek és Nemzetőr, München, 1987; Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2001; Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Apáczai Kiadó, XII. Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ, 2002). A magyar fordítások megjelenése mindig esemény volt a magyar irodalmi életben. Ezt az író-olvasó találkozók országos sikerei is bizonyították!

„Ajándék, mellyel meglepem…” (Versek és műfordítások, Magyar Ház, Stockholm, 1992).

Mentem eprészni erdőre, áfonyázni rengetegbe. Läksin puolahan metsälle, muulle maalle mustikalle(Karjalai, inkeri és finn balladák; válogatta és szerkesztette Kádár György, Jaakko Kellosalo, Eija Kukkurainen, fordította Szente Imre, Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2000).

Európa és az elsüllyedt Atlantisz (Az Erdély Kövei 10. kötetében, Erdélyi Könyv Egylet, 2000);

Szabad szemmel (Esszék, előadások, jegyzetek, Svédországi magyarok kiadása, Stockholm, 2003)

Találkozások (Tanulmányok és esszék. 2005.)

Nyelvünk szebbé teheted! Vidám tanversek nyelvkedvelőknek. (Bárczi Füzetek VI. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2006).

Itt egy hangzót mentek! Szép hangzásra nevelő tanversek. (Bárczi Füzetek XV. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2008).

„…megijed a macska tőle: / ej, be furcsa nyeevogees!” Szép hangzásra nevelő tanversek. (Bárczi Füzetek XVII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2014)

 

Kitüntetései:

 

- MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KISKERESZTJE (1996):

„A Magyar Kultúra svédországi terjesztéséért.”

- Berzsenyi-díj (2001):

„A szétszóratásban élő Magyarság szellemi összefogásáért, kiemelkedő műfordítói életművéért, különös tekintettel a Kalevala tolmácsolására.”

- Bárczi-harang-díj (2004):

„A szép magyar kiejtés megőrzéséért és terjesztéséért.”

- MÁRTON ÁRON-EMLÉKÉREM (2008. december 5-én)

„A magyar irodalom magas szintű művelése, a Kalevala és Szolzsenyicin művének magyarra fordítása, a skandináviai magyar diaszpóra hat évtizedes szolgálata, írói- és irodalomnépszerűsítő munkássága elismeréseként.”

 

Palotai István:

A nyelvek története, az etimológia és a hangtan legmélyebb bugyrainak tökéletes ismerete szintén a hobbijai közé tartozik. A nyelvi humort is kedveli, sokszor elkápráztatta tanítványait briliáns ötleteivel.

Leginkább azonban mindig is a magyar népdalok ősi kincseit, nyelvezetét kutatta.

Munkássága során több nagylélegzetű művet tett az irodalom és az irodalomtudomány asztalára. Ezek sorából leginkább gyönyörű Kalevala-fordítása, Szolzsenyicin műveinek avatott adaptációja emelkedik ki, de több nyelvtudományi művet, sőt remekbe szabott novellát is írt.

Tanítványai imádták. Óriási tudása és szikrázó humora körükben kapott igazán életre.

A hallgatóktól elvárta az odaadást, megkövetelte a tudást, de huncut, pajzán bemondásai jótékonyan oldották a légkört, tették a vizsgákat szinte szórakozássá.

 

Tevékeny résztvevője a Stockholmi Magyar Ház életének

 

Szentkirályi Csaga köszönetnyilvánítása:

Szolzsenyicin Gulágszigetcsoport című könyvének fordításával vált ismertté a nyugati magyarság körében. Otthon csak azok tudtak erről, akiknek ez nem tetszett és igyekeztek is megtorolni ezt a merészséget. A Nemzetőr Nyelvőr című rovatának cikkeit írta Szente Imre és az Új Látóhatárnak volt állandó munkatársa. Kalevala fordítása 1987-ben jelent meg a Nemzetőr és Nemzedékek kiadásában. Esszéi, nyelvészeti, irodalmi, politikai tanulmányai, előadásai, recenziói, olvasónaplója még kiadásra várnak. (…) Szente Imre a magyar népzene kiváló ismerője és továbbadója, aki csak tiszta forrásból fakasztja a dalt és tanítványaitól is megköveteli a „tisztaságot”. Szente Imre tiszta és igaz volta, szelíd szigorúsága tiszteletteljes szeretetet ébreszt környezetében, „alattvalóiban”. (…)

Szente Imre sohasem hajhászta a sikert, kitüntetést. (…)Köszönet a magam és a svédországi magyarok nevében azért a sok szép előadásért, amit tőled hallottunk Balassi Bálintról, Berzsenyi Dánielről, Mikes Kelemenről, a magyar népdalszövegek képvilágáról, filmélményeidről – hogy csak néhányat említsek a Magyar Házban és a Tångagärde-i táborokon elhangzottakból. Imre bácsi mindég az első volt, aki fürdés-fejállás után furulyaszóval költötte fel a táborozó hétalvókat…

hajnali-ebreszt-egy-tngagardei-osszejovetelen

Köszönetet mondok verseidért és műfordításaidért, a Kalevala rendhagyó, gyönyörű magyar tolmácsolásáért. Kö­szönjük, hogy lefordítottad Szolzsenyicin könyvét magyarra, amely leleplezte a szovjet rémuralmat, számodra pedig a rengeteg munkán kívül még kellemetlenséget is okozott abban az időben, amikor a szovjet hatalom még Finnországban is félelemben tartotta a hatóságokat!

Példát állítottál áldozatvállalásból, kitartó munkából és bátorságból. Köszönjük a dalos estéket, amikor veled énekelhettünk és megtanítottál arra, hogy „csak tiszta forrásból” merítsük a népdalt.

Köszönjük, hogy magyarra és irodalomra tanítottad gyermekeinket a stockholmi iskolákban, a cserkészet keretein belül és a Tanárképző Főiskolán a leendő magyar anyanyelvi tanárokat.

70. születésnapján a stockholmi Magyar Ház Közösség verseinek összegyűjtésével s kiadásával köszöntötte. Ebből az alkalomból jelent meg a Magyar Ház Híradója (Sárgaújság) 1993. márciusi számában Szentkirályi Csaga alábbi köszöntője

konyvek-kozott

Sántha Judit jegyzete:

 

Szente Imre bácsit minden svédországi magyar ismeri. Személyesen azok, akiket magyar nyelvre vagy a magyar nyelv tanítására oktatott, akik előadásait hallhatták (azokat a részletes, szellemes, tömény, megkapó tulajdonképpeni leckéket, amelyeket leginkább a stockholmi Magyar Házban tartott különböző egyesületek felkérésére), akik egy-egy nemzeti ünnepre jöttek a Magyar Házba, és a műsor meg a vacsora után ott maradtak népdalozásra is (és itt hallgathatták mandolinkísérettel az Imre bácsi kifogyhatatlan népdaltarsolyából előkerülő énekeket).

zene

De azok is, akik „csak” cikkeit olvasták például a Híradóban vagy az Új Kévében, akik versesköteteit, netán Kalevala-fordítását lapozgatták-ízlelgették, vagy akik csodálatos dalszöveg-fordításait énekelték a stockholmi kamarakórusban. Kétszeres menekülésre kényszerült, először Magyarországról 1956-ban, aztán Finnországból 1980-ban.

- Imre bácsi, itt tartom a kezemben azt a kötetet verseidből és műfordításaidból, amelyet 1992-ben hetvenedik születésnapodra rendeztél sajtó alá, és amelyet barátaid és tisztelőid jelentettek meg közös összefogással. Ezt írod az Ajándék, mellyel meglepem… c. kötet előszavában:

- Nos, egyfajta curriculum vitae-vel akartam szolgálni, tudósítással két válság-, egyben ”költői ” korszakomról, amikor versekbe csordult belőlem az önsajnálat és a Haza, az Ember sorsán s gyarlóságán érezett kétségbeesés: a terror éveiről, melyeket vidéki tanárként vészeltem át szülővároskámban, Celldömölkön;majd a hontalanság első évtizedéről, mielőtt megtaláltam volna helyemet, tennivalóimat, szövetségeseimet és – önmagamat új környezetemben és az emigráció nemzetköziségében. Ha nincs ellenedre, próbáljuk meg ezen versek mentén felidézni a múlt számodra lényeges állomásait!

 

Én láttam már hidat mit a bomba

ketté-szakított rémes

haláltusája hosszú hónapokra

rámerevült a csonka végtagokra

A vízben ázva véres

tajtékot rozsdálló üszkös sebekké

mérgesedtek a töréshelyek

 

- Igen. Ez a második világháború vége, a Lánchíd romokban… Én Celldömölk közelében, Alsóságon születtem; édesapám a sághegyi bazaltfejtésnél volt munkavezető. Már Budapesten jártam a bölcsészkart, amikor megkaptam a behívót – ekkor már a visszavonulás zajlott nyugat felé. Vártuk, hogy találkozhassunk az amerikaiakkal és vége legyen a mi háborúnknak is. Ez meg is történt, és hadifogságba estünk, csak aztán átadattunk az oroszoknak azzal az ígérettel, hogy ők majd hazaengednek bennünket. Mikor újra hazai földön voltunk, az egyik faluban egy fiatalember (egyetemista társam volt, nem tudtam, hogy innen származik) behúzott a portájukra azzal, hogy itt nem lesz hazaengedés, hanem visznek minket a Szovjetunióba; maradjak le és így próbáljam elkerülni a szomorú sorsom. Hallgattam a jó szóra.

- Ez a háborút követő kommunista terror képe. Én befejeztem az egyetemet Budapesten, de látva a diákok, értelmiségiek állandó zaklatását, azt, hogy diáktársaimat rendre Recskre viszik, visszahúzódtam szülőföldemre. Celldömölkön tanárkodtam, amikor 1956-ban kitört a forradalom.

 

…Surranó motozás

októberi ködben

Mi az ott tanár úr?

Baglyok szárnya rebben

 

Puskaropogás tör

át a csendes esten

Tanár úr tanár úr

mi van Budapesten?

 

- Neked miért kellett elhagynod az országot 1956-ban? Felróhattak-e neked valamit a megtorláskor?

- Nekem azért kellett mennem, mert orosz nyelvtanár voltam, és biztosra vettem, hogy engem nyelvtudásom miatt használni akarnak majd az oroszok, de erre én nem lettem volna hajlandó. Tehát az ismert úton elindultam ismét nyugatnak.

- Az első, három éves megálló Ausztria volt, ahol a kezdeti időt menekülttáborban töltöttem, aztán Bregenzben kaptam tanári állást egy leányiskolában ( Kövek/lomb nélküli tövek/a Földnek csontjai/Ide menekültem/a kövekre ültem/könnyeim ontani…//Habjaid zúgása álmaim szövete/nyitott ablakomon éjjel-nappal árad/mint távoli tájak boldog üzenete/ Fáradhatatlanul mosod a sziklákat/ mosod a lelkemet Bregenzer-Ache). Mikor kiderült, hogy van egy TBC-s beszűrődésem, a Svéd Vöröskereszt jött segítségemre: olyan magyar menekülteket vittek innen Svédországba, akiknek orvosi kezelésre volt szükségük. Így kerültem én Svédországba, lettem egészséges, majd iratkoztam be a lundi egyetem finnugor szakára (Lund fölött sivár szelek/kergetik a felleget/Téli csillag holdvilág/ kővilág//Kövek állnak ellenem/kőbe verem a fejem/kőből van a levegő/ s az eső). Aztán, hogy jobban elmélyülhessek tanulmányaimban, Finnországba költöztem, ahol a jyväskyläi egyetem finnugor tanszékén kezdtem magyart tanítani. Itt születtek a gyermekeim, Béla és Veronka. Itt fordítottam le Szolzsenyicin: A Gulág-szigetcsoportját (megjelent 1975-76-ban Münchenben), amiért aztán lassan persona non grata-vá lettem Finnországban, és újra útnak kellett indulnom 1980-ban, vissza Svédországba.

Itt, miközben leendő anyanyelvi oktatóknak és időnként gyerekeknek is tanítottam a magyart, lefordítottam – ötödiknek – a Kalevalát. Itt, Stockholmban, a Magyar Házban tulajdonképpen hazataláltam, ez jelentette számomra az anyanyelvet, hazát, a megtartó közösséget. Volt, kivel elbeszélgetni és volt miről, igény volt tudásomra, előadásokat tarthattam, honfitársaimmal és azok felnövekvő gyermekeikkel népdalozhattunk sokszor. Cikkeimet az Új Látóhatár, a Híradó, az Új Kéve közölte. Törzsvendége voltam a stockholmi Önképzőkör nyári táborainak. És közben telt az idő.

- Imre bácsi, engedd most meg, hogy idevágóan idézzek Kalevaládból, mert úgy tartom, hogy te mindig egy szellemi gyűjtögető voltál és az is maradtál, s hogy a mai olvasó is ezen keresztül kedvet kapjon további olvasásra:

Szókat máshol is szereztem, titkot máskor is tanultam, gyalogúton gyűjtögettem, hangafű közül halásztam, csalitosbul cserkészgettem, bozótosbul bontogattam, fűkalászrul fejtegettem, kotortam kerékcsapábul, mikor kisbojtár koromban legelőkön lépegettem, szagos széna-zsombikosban, aranyos avarba’ jártam barna Bimbómnak nyomában, tarka barmomat terelve.// Fagy csípése dalt fakasztott, ritmusra dobolt a zápor, más zenéje volt a szélnek, hangja más futó haboknak,  szó lett szárnyak lebbenése, monda lombok moccanása.// Kincsem kévébe kötöttem, gombolyagba göngyölgettem… rézládámba rekkentettem.

S amit saját versedben is megírsz a következőképpen:

Úgy sütöm le szemem

úgy szégyenkezem

minden virág előtt

mintha én lennék oka

hogy meg kell halnia

s hogy el kell hagynom őt…

Eltűnök inkább a hervadás elől

megfutamodom

hűségem őrzöm hűtelen

A szépet mit gyűjtött szemem

elraktározom

- Imre bácsi, van-e unokátok?

- Igen, van – hány éves is? – kérdi Tajnától, feleségétől. Tizenhárom, mondja Tajna kis számolgatás, gondolkodás után. – A keleti nyelvek érdeklik nagyon, s azzal szeretne foglalkozni.

 

Forrásanyag:

https://hirado.smosz.org/index.php/evfordulo/431-szente-imret-koeszoentjuek-90-szueletesnapjan

https://hirado.smosz.org/index.php/diaszpora/nyeomszsz/518-marton-aron-emlekerem-szente-imrenek

http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva

Szente Imre: Találkozások című kötete (Tanulmányok és esszék. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2005)

Goldston-Szente Veronika, Szente Imre lánya által eljuttatott anyag

http://magyaridok.hu/kultura/filologia-szokimondo-nagy-oregje-1955698/

https://www.lundikulturforum.se/wp-content/uploads/2017/05/emlekfuzet_200803151.pdf

http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva

http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.htm

http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.pdf

https://www.immi.se/kultur/authors/ungrare/szente.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szente_Imre

http://hirado.smosz.org/index.php/evfordulo/1195-husegem-orzom-hutelen-szente-imre-95-szuletesnapja-elebe

Kaiser Ottó összeállításai és fényképei, Diósdi László szerkesztése (Határtalan irodalom, 2008)

 

Összeállította és szerkesztette:

Madarassy Enikő

 

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Olvasó! 2021. október 07.
Lassanként beköszönt az ősz, rövidülnek a nappalok, hűvösebbek az éjszakák, színt váltanak a lombok, mielőtt lehullva avarrá válnak. Az évkör azon időszakában járunk, amikor egymást érik a nemzeti ünnepeink, emléknapjaink. A nyárvégi augusztus 20-a az államalapítás és az államalapító Szent…
Tovább
A lélek sötét éjszakája

A lélek sötét éjszakája

Könyvespolc 2021. október 07.
(Magyarázatok a Kármel hegyre vezető út című vershez)
Tovább
Angelica Olsson kiállítása Göteborgban,a KCV galériában, 2021 áprilisában

Angelica Olsson kiállítása Göteborgban,a KCV galériában, 2021 áprilisában

Képzőművészet 2021. október 07.
Fekete és szürke négyzetes felületek montázsai különböző változatokban, nagyon munkásan és személyes kézírással – valahogy ez a kiállítás látogató első benyomása, az egy vajdasági művésztelepet is megjárt svéd művésznő „What remains are future ruins”vagy svédül „Det som återstår är framtida…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább

Egyesületek

Lovagi torna és királyi étkek a Tavaszi Szél évnyitó táborában

Lovagi torna és királyi étkek a Tavaszi Szél évnyitó táborában

Új vezetőséggel, de a korábban megszokott lelkesedéssel és izgalommal kezdte meg az előttünk álló tanévet a göteborgi Tavaszi…
Viszlát nyár, jó volt veled!

Viszlát nyár, jó volt veled!

Élménybeszámoló a malmői Pannónia klubból. A nyár ismét mozgalmasan telt. Több kisebb-nagyobb lélegzetű programunk volt, sok időt töltöttünk…
Hírek a malmői Hungaroclubból 0821

Hírek a malmői Hungaroclubból 0821

A koronavírus miatt az év első öt hónapjában egyesületünk nem talákozott zárt helyiségben. Áprilisban tagjaink egy része szabadtéri…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME