A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy valamelyik kanálisra. Egy ilyen alkalommal figyeltem fel a festő különös alakjára, aki festő állványát a Törökkanizsára vezető töltés oldalába állította és az előtte mutatkozó látványt festette vászonra, különös festékeivel.

1968--regi-toltes--olaj-vaszon-

„Ez itt a Cigonya” – suttogták mellettem a gyerekek. Majdnem vallásos áhítat fogott el, úgy néztem a sok bámészkodó között az említettet, aki valami számomra felfoghatatlant cselekedett: festékes kezeit törölgette a nadrágjába. Azt képzelem, hogy világos színű nadrágja volt, de meg kell mondjam, nem emlékszem rá pontosan, na meg a neveltetésem is tiltotta, mondanám Bendegúzzal együtt, hogy sokáig bámészkodjam. Arra azért világosan emlékszem, hogy olajfestékes palettája ott hevert mellette, a fűbe helyezve, és ezen nagyon vastag csíkba nyomott festékcsíkok virítottak, összekeverve vagy csak úgy sorban, a szélén. Hihetetlen izgalom fogott el, amikor megláttam a mellé helyezett bolti, (fém)festékdobozt. Egy egész ajtó befestésére alkalmas fehér festék volt. „Ilyen sok festéket használhat!” – gondoltam. Hát persze. Kora gyermekkorom sok traumája (értsd szó szerint, hiszen elsüllyedt velünk a csónak a Tiszán, eltörtem a karomat, beleestem a vízzel teli árokba, stb.) közül az egyik az óvoda utáni első rajzóra volt, szülőfalum Martonos, a vaskapu felől nézve csúcsos tűzfalú iskolájában. Úgy léptem oda be az épületbe, mint a tudás szent fellegvárába. Beengedtek, oda, ahova az én nagyobb bátyám is járt, és helyet foglalhattam az egyik hátsó padban. Úgy rémlik, mintha ez furcsamód délutáni megvilágításban történt volna. A szemüveges tanító nénink hosszasan magyarázta, hogy ez egy olyan festési mód, amit mi nem érthetünk meg, de azért próbáljuk ki, mert nagyon sok vizet kell hozzáadni a festékhez. A rajzlapra rajzoljunk egy kört vagy oválist. Először a széleit kezdjük meg festeni vékony ecsettel, és utána adjunk hozzá sok vizet, hogy a festés átlátszóvá váljon. Valószínűleg nagyon meg akarhattam felelni, hisz óvodás korom óta azt képzeltem magamról, hogy én nagyon szépen tudok rajzolni. Rengeteg vizet adtam a kevéske vízfestékhez, úgyhogy az én lila oválisom teljesen átlátszó és nagyon világos maradt. Nem értettem, hogy lehet így festeni. A csalódottságom óriási volt, majdnem kiábrándultam a festésből, de ami ennél is rosszabb, abban a hitben éltem, hogy nekem nem szabad sok festéket pazarolnom, vagyis mindig csak nagyon kicsit. Persze több más élmény is közrejátszott, hogy ez a szellemi gúzsbakötés végbement nálam. Később azért mégis jó érzékem lett az akvarellfestéshez, de sokáig nagyon kellemetlen élményként emlékeztem erre az esetre.

1968-Dobo-Tihamer-onarckepe-olaj--vszon

Máskor pedig kint az úton, a házunk előtt fociztam az új utcai pajtásaimmal. A játék hevében érkezett Tihamér, a járdán lassan közeledve. Odahívott magához, és azt hiszem, az apámat kereste, aki nem volt otthon. A fejemet azért megsimogatta. Talán még a kezét is a vállamon hagyta. Jólesett, és nagyon büszke voltam rá a játszótársaim előtt.

Egy délután apám egy illatozó olajfestménnyel tért haza. Soha ilyen még nem történt velünk, teljes volt a meglepetés. A Tisza-part egy részletét ábrázolja. Balra öreg fűzfa törzséből hajtanak ki ágak az ég felé, ahol fehér felhőket sodor a szél. A napsütés átragyogja a képet. A folyó hömpölygő felületén a túlpart fái és a közeli részén mólóhoz kikötött ladikok tükröződnek. A kép váltakozva lazúrosan és pasztózusan (vastagon) van festve, és semmi felesleges sincs rajta. A levegőperspektíva csodálatos természetességgel érvényesül. Valahol távol, a túlpart közepén két jegenyefa alakja magaslik ki a növényzetből. Rögtön észrevettem, hogy a festő két színt használt: kéket és rá narancssárgát, száraz ecsetvonásokkal. Az első pillanattól kezdve csodáltam a képet. Szögre akasztottuk, hiszen Tihamér maga keretezte alkotásait, és két hét elmúltával már nem éreztük erős szagát.

1968-Tiszaseccokb100x150cm-002

Hetedikes koromban már gyakran átvitték az osztályunkat a Zmáj Jovanovity iskolából, ahova jártam, a főutca végén lévő Ifjúsági Otthonba. Itt két nagyméretű festményét is megcsodálhattuk. Rögtön a lépcsőfordulónál egy stilizált tájképe fogadta az érkezőt. Egy nagyvonalú Tisza-kép, csak úgy direkt a falra festve, á la secco. Erőteljes sárga-barna színekkel és fantasztikus vonalvezetéssel. A csónakok szabályosan tükröződtek a vízen, a felhők nyalábba szedve ritmikusan gomolyogtak az égen, a fák égre meredő ágai erőteljes kontrasztot alkottak a fal fehér felületével. A vízen pedig, lent a csónakoknál fantasztikusan egyenes, merőleges vonalak, ellenpontozták a kép rengeteg vízszintes elemét, formáját. Ez hihetetlen eleganciát adott a Tisza lassú hömpölygésének, örvénylésének.

1968--fenyek-a-tiszan--olaj-vaszon-kb200x400cm-001

Fent, az Otthon színpadán pedig két óriási méretű vászna szolgáltatta az állandó háttért. Minden állami ünnep rendezvényén ott voltak Cigonya nemes egyszerűséggel formált, stilizált tiszai fűzfái(?), és fénykarikái. Nagyvonalú, de finoman összefogott kompozíciók. Ahogy ott álltam a színpadon valamilyen ügyben, lehet, hogy kórusban kellett énekelni, vagy táncolni éppen, tekintetemet mindig arra a részletre függesztettem, ahol a vásznat energikusan összecsapkodta a festmény kezdésekor. Megfogott ez a szabad expresszió. Nem mintha a festmény egyéb részletei, a különböző napszakokat szimbolizáló fénykarikák, vagy a látszólag tipografikus elemeket tartalmazó betét a kép jobb szélén nem vonzották volna tekintetem.

1979-Dobo-Tihamer-Lovak-olaj---vszon-80-x-99-cm-k

A kisvárosban mindenhol Tihamért bízták meg munkákkal. Az iskolát elvégző, ballagó dákok tablóit is vele díszíttették. Volt neki egy dekoratív, modern stílusa, az ábrázoltakat könnyedén átformálta, saját kifejezésével „transzponálta”. Ennek mibenlétét mindenképpen el akartam lesni. Úgy emlékszem, nyolcadikos koromban nem átallottam az áruház kirakatába kihelyezett tablót másolni. Vagy csak sokáig néztem, és bemagoltam az összes vonását. Azután odahaza egy reneszánsz férfiportrét alakítottam át egy rajzlapon Tihamér jellegzetes kör elemeivel, díszítéseivel. Tudása szó szerint lenyűgözött. Megtörtént, hogy az utcán egy osztálytársammal beszélgettem, Tihamér pedig kerékpáron érkezett, egy frissen festett gyerek portréval. Barátom szülei és mindenki, aki ott látta, joggal dicsérte munkáját.

3881379317290879538722143169477657318391808n

Később úgy alakult, hogy Nagy József osztálytársammal együtt felvettek az újvidéki iparművészeti középiskolába. Itt olyan tanárok is tanítottak, akik annak idején Tihamért is, de ennek nem volt különösebb jelentősége, ritkán meséltek nekünk volt diákokról, pláne olyanokról, akik nem maradtak a városban. Kivétel volt Čedomir Bačić, aki a művészet történetét tanította nagy igényességgel. Könyvünk nem volt, a jegyzeteiből kellett tanulni, szó szerint bemagolni szerb nyelvű szövegét. Elhivatottsága azért néha megengedte, hogy művésszé vált egykori tanítványaival példálózzék az idősebb középiskolásoknak. Azt hiszem Tihamér nehéz diákkoráról is beszélt egyszer. Cigonya saját elbeszélése szerint egy Čoporda nevű tanárnő viselte szívén a szegénysorú diák sorsát. Mi csak látásból ismertük ezt a nagyszerű tanárnőt, hiszen grafikusokat egyáltalán nem tanított.

Diszkóba jártunk szórakozni a generációmmal, és az egyik hétvégén az egyik társam azzal fogadott: „Hallom, hogy öngyilkos lett a barátod, fejbe lőtte magát.” Lehet, hogy a hideg is végig futott a hátamon. Vajon miért tette? Mi lesz most a festészetével? – aggódtam komolyan. Ráadásul akkor még nem is ismertem közelről. Később, évek múlva maga a festő mesélte el annak az estének a történetét. Közeli barátja egy vita után eltávozott otthonról. Nem vette észre, hogy Tihamér megkaparintotta átalakított kis kaliberű pisztolyát. Amint egyedül maradt a ház udvarán, homlokához emelte a fegyvert. Ideges lehetett, mert az utolsó pillanatban egy kicsit felfelé fordította a csövét. A lövés eldördült, de a golyó fontos agyi központot nem érintett, a koponyafal hátsó részén gellert kapott. Az újvidéki kórházba vitték, és sebész professzor barátja távolította el a golyót a homloka másik oldalát megnyitva. Az operáció után Tihamér tökéletesen felépült, még sok évig alkotott. Enyhe beszédzavara maradt ugyan, de ezt csak akkor lehetett észrevenni, ha idegen nyelven kellett beszélnie.

 

Folytatom...

 

Írta: Csikós Tibor

 

Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az Aveny galériában volt 1954-ben, ezért a mostani kiállítás meghívójára – amely 2020. május 9-től május 24-ig tartott a Gallery Aveny-ben – egy régi, fekete-fehér fénykép került, amely az akkori kiállításon ábrázolja a művészt.

2020-meghvo

Aktuális kiállításán 13 művet állított ki, mind olaj-vásznon, cím nélkül, a keretek pedig egyöntetűen ezüstszínűek voltak. Nézzük sorra műveit.

2020-Bengt-Olson-1-Cm-nelkl-olaj-vszon

1. számú nagy vászna felér egy művészi hitvallással. Tájképi impresszió északi expresszív ecsetvonásokkal és éles fény-árnyékhatásokkal. Svéd természet szeretet, naplemente és a sziklák mögött előbukkanó tenger. Az erőteljesen kanyargó vonalak, kusza ecsetvonások az erőteljes érzelmek világába engednek betekintést. A művész belső extázisának kifejeződése.

2020-Bengt-Olson-2-Cm-nelkl-olaj-vszon

2. számú festménye szintén nagyméretű. Itt is tájképi elemeket figyelhetünk meg. Hegyek, vagy sziklák az előtérben, alkonyati fényben megvilágított tenger, a horizont felett sziget körvonalai, hirtelen sötétülő égbolt. Festői eszközökben nagyon visszafogott, lényegre törő. Az ecsetvonások inkább jelzik, mint megjelenítik a látottakat. Az előtérben hegyek domborulatait látjuk, de a művész úgy „modulálja” a formákat, hogy akár testi képzeteink is támadhatnak, bizonyos kétértelműség állapotában maradunk.

2020-Bengt-Olson-3-Cm-nelkl-olaj-vszon

3. számú cím nélküli festménye is az impresszionisták által oly sokszor megfogalmazott természeti idillt idézi meg. Napsütötte vízfelület, az előtérben vitorla és hajók. A horizontnál ragyogó fehér falú épület . A vízszintesek és függőlegesek, a maszatolt és tiszta festékfelületek ellentéte különleges festői izgalmakat, szenvedélyességet közvetít.

2020-Bengt-Olson-4-Cm-nelkl-olaj-vszon

A 4-es számú cím nélküli festmény is erőteljes fekete fehér ellentétre – tónus kontrasztra épít. A kékesszürkén gomolygó viharfelhők rátelepednek, vészjóslóan gomolyognak a nyugalom és tisztaság egére, melyet a naplemente színei melegítenek fel. Az elidegenedett táj sötét bércei áramlásokat sugallnak és mozgásokat rejtenek. A feszültség szinte kézzel fogható.

2020-Bengt-Olson-5-Cm-nelkl-olaj-vszon

Az 5. számú festmény erősen ritmizált, mintha szél fújta öblöket látnánk a magasból. Alul mintha határozottan körben gyűrűző hullámokat, a vízfelület tükröződését, gomolygó párát vagy felhőket (?) látnánk. Érdekes a festmény térhatása is. A festő ultramarin kékkel vázolta fel élményét. Erre jönnek rá a sárga, zöld, lila és piros színek. Két komplementer színpár a kép építőelemei.

2020-Bengt-Olson-6-Cm-nelkl-olaj-vszon

A 6. számú festmény is komplementer, kiegészítő színpárra épül. Ezúttal a kék és narancssárga színt választotta az idős mester. A titánfehér festékmasszák szinte keveretlenül, neutrális színként kerülnek fel a vászonra. Kivétel esetünkben a narancs csíkokra ráhúzott, és azt lehűtő, ugyanakkor azzal elkevert fehér. Ezeknek a keveretlen fehér felületeknek komoly egyensúlyozó szerepük van a kompozícióban. Mintha egy kicsit a kék szín mélybehúzó hatását erősítené.

2020-Bengt-Olson-7-Cm-nelkl-olaj-vszon

7. számú alkotása is határozottan természeti ihletésű. Festőnk tájképi elemeket szőtt egységgé. A kék égbolt alatt hegyeket vehetünk ki, de a sziklák vonulatai mintha rózsaszín, érzéki testeket rejtenének szemünk elől. Ezek csak utalások, ürügyek nagyvonalú festői struktúrák megalkotására.

2020-Bengt-Olson-8-Cm-nelkl-olaj-vszon

A 8. számú cím nélküli kép akaratlanul is a hideg északi klímát juttatja eszünkbe. Mintha egy jéghegy részletét látnánk. Jobb esetben sziklákat. A bal alsó sarokban mintha egy fenyő csúcsa emelkedne, de lehet, és valószínűbb, hogy árnyékot látunk egy szikla hasadékában, mint ahogy jobbról is ugyanazt. Ugyanakkor a fény sárgásan tükröződik az alapjában hideg színű sziklafalon.

2020-Bengt-Olson-9-Cm-nelkl-olaj-vszon

A 9. számú cím nélküli festményt is konkrét táj ihlette. Hegyoldalon növő fákat és cserjéket vehetünk számba. Az előtérben sűrű lombok és faágak. Középütt egy ovális forma bontakozik ki. Egy fa vastag törzse mintha egy szemmé alakítaná ezt a formát, amit gondolhatunk akár sziklának is. A gyökerek éppen annyira rejtélyesek, mint az ágai. A színek itt is kiegészítői egymásnak. A festő kedvelt lila-sárga, valamint zöld és piros színpárjai, fekete és fehér kontrasztjával kiegészülve.

2020-Bengt-Olson-10-Cm-nelkl-olaj-vszon

A művész 10. számú festménye kevés tárgyi fogódzót kínál. Beleláthatunk sziklás tájat kék éggel, faágakat vagy emberi testet akár. Meghatározatlan és épp ezért nyitott. Szabad játék a képalkotó elemekkel. Hideg és meleg színek, sötét és világos kontrasztok. Személyes gesztusok.

2020-Bengt-Olson11-Cm-nelkl-olaj-vszon

A művész 11. számú cím nélküli festménye alapjában véve absztrakt kompozíció. Mintha újra növényi elemeket, tavat, a skandináv természet napsugarak fényével átitatott, ugyanakkor fagyos, jeges valóságát tárnák elénk. A fény-árnyékhatások és a kép felépítettsége teszik valóságossá az elénk táruló látványt.

2020-Bengt-Olson12-Cm-nelkl-olaj-vszon

Bengt Olson 12. számú cím nélküli kisméretű festménye naturalisztikus. Két fenyőt látunk a képen. Az ágak szalagként vagy legyezőkként csüngenek le a törzsről. A fény különböző színeket és tónusokat csillogtat meg az ágakon.

2020-Bengt-Olson13-Cm-nelkl-olaj-vszon

A 13. számú cím nélküli képen motívumként ismét a Bohuslän-i tengerpart jellegzetes formájú szikláit és hegyeit sejthetjük. A festő ecsetével széles vonásokkal, vastagon viszi fel vásznára a festéket. Helyenként festőkésével visszakaparja a festővászon szövött struktúráját, néhol pedig több réteget simít egymásba, mintegy maszatol, amihez elképzelésem szerint az ujját használja.

 

Bengt Olson 1930. június 22-én született Kristinehamnban, svéd-francia festő, grafikus és szobrász. Bengt Olson Kristinehamnban nőtt fel a művészet iránt érdeklődő szülőknél, és már gyermekkorában, 15 éves korától kezdve festéssel tartotta fenn magát. 1948–1952. között Valand göteborgi művészeti iskolájában tanult, többek között Nemes Endre mellett. Érettségi után 1953-ban Fernand Léger-nél továbbtanulva Franciaországba utazott.

1960-ban költözött Franciaországba. 1964 őszén felvette a kapcsolatot Carl Nesjarral Franciaországban, aki Pablo Picasso szobrával dolgozott, és 1964-ben megkapták Picasso engedélyét, hogy a Les dames de Mougins című szoborsorozatában a Vänern-tó partján elhelyezzék a makettet Vålöviktől hét kilométerre Kristinehamn mellett. A világ legnagyobb Picasso szobra, a homokfúvott betonból készült, 15 méter magas Jacqueline lett. 

Ezután Párizsban a beton, a mélybeton technikájával dolgozott.

2002-ben nagyszerű visszatekintő kiállítást kapott a Dans la lumière du Nord (Az északi fényben) címmel a párizsi Musée Maillol-ban. Műveivel képviselve van a stcokhomi Moderna museet-ben, a Göteborgs konstmuseumban és a párizsi Institut Tessin-ban.(Az Institut Tessin, más néven Center Culturel Suédois, egy párizsi múzeum, amelyet a francia-svéd művészeti cserék történetének szenteltek.)

Az 1960-as évek óta Párizsban él és dolgozik. Kilenc közmunkát végzett Párizsban. Jelentős festményadományt ajándékozott a Kristinehamni Művészeti Múzeumnak.

 

Írta: Csikós Tibor 

 

 

A nyári szabadságom elején egy szakmai szervezetet kívántam meglátogatni Budapesten, a galériák sokaságáról ismert Falk Miksa utcában. Sajnos nem volt szerencsém, a vírushelyzet miatt zárt ajtókat találtam a hivatalban. Visszafelé, a Körút felé haladva kis, zománcozott állatfigurák sokaságát fedeztem fel az egyik galéria ablakaiban. Általános iskolai rajztanárként szokásom volt ujjaimmal benyomkodni és végtagokat formálva tömeget kihúzni egy nedves agyag labdából, és a tanítványaim kedvenc állatait kiformálni, majd első égetés után zománccal bevonni. Idővel ezek az állatszobrocskák megszaporodtak, és én is műtermem ablakába helyeztem őket. Ez a véletlen hasonlóság elegendő volt figyelemfelkeltőnek, ébresztőnek, hiszen ott álltam a Kieselbach Galéria bejáratánál, majd úgy határoztam, megnézem A MEGTÖRHETETLEN GORKA – Gorka Géza életműve Chovanecz Balázs gyűjteményében című kiállítást, mely a nagy hírű keramikusnak állít emléket.

A galéria helyiségeibe belépve nagyszerű látvány fogadott. Óriási, íróasztal nagyságú könyvkupacok a művészről, a hatalmas üvegasztalok és polcok pedig roskadásig megrakva művekkel. Ráadásul színek szerint kupacokba gyűjtve, több teremben. A galéria egész berendezése, az üvegasztalok, a polcok, a külön e célra befestett szobák, rengeteg a falakra kasírozott fotó, és szöveg mind azt a benyomást keltette, hogy világszínvonalú az elénk tárt művészet, s maga a kiállítást rendező galéria is. Micsoda meglepetés koronakrízis idején! Honnan ez a szárnyaló színvonal?

Képzőművészként időnként magam is bele-belekontárkodom a kerámiakészítésbe és -tervezésbe. Az idén elvégeztem egy háromnapos korongozós kurzust, úgyhogy van némi rálátásom a szabályos edények létrehozására. Érdekes, hogy Gorkánál rögtön látszott, csak nagyon ritkán tervezett különálló váza-, tál- vagy tányérformákat. Műveiben legtöbbször egy használati tárgy és egy szépen mintázott szobor fúzióját, művészi összekapcsolását figyelhetjük meg. Látható a tervezettség, a véletlenek és estlegességek kizárása. Ebből is következtethetünk kiemelkedő művészi kvalitásaira.

A bejárattól balra rengeteg életrajzi információt talál a látogató. A múzeumokban megrendezett kiállításokhoz hasonlóan, itt is pontokba szedve, időrendi sorrendben találhatjuk meg az életrajzi eseményeket. Gorka Géza a felvidéki Nagytapolcsányban születet 1895-ben és Verőcén hunyt el 1971-ben. Tanulmányait Nagytapolcsányban és Trencsénben végezte. Festőnek készült, de Mezőtúrra kerülve elsajátította a fazekasmesterség alapjait Badár Balázs népi fazekastól. Önkéntesként részt vett a Tanácsköztársaságban, tiszti rangot kapott. Később, az élete során nem volt már büszke élete ezen eseményeire – még akkor sem (Rákosi- és Kádár-korszak), amikor pedig kifejezetten az előnyére váltak volna ezek a szerepvállalások. Valószínűleg elég nagy művésznek számított már akkor, és nem volt szüksége ezekre a „jó pontokra”. Vagy talán emberi belátása vezette?

1919 és 1921 között Németországban, Leutkirchenben és Karlsruhéban képezte magát tovább. 1922-es hazatérése után Badár Balázsnál dolgozott Mezőtúron. A habán kerámia továbbfejlesztésével is foglalkozott. 1923-ban Nógrádverőcére költözött és megalapította a Keramos Részvénytársaságot, amely a magyar népművészeti hagyományok alapján modern díszkerámiát gyártott. Az üzem műszaki vezetője lett, majd megalapította saját verőcei műhelyét. 1928-tól kezdve rendszeresen voltak kiállításai.

1933-ban részt vett a milánói iparművészeti triennálén, ahol ezüstérmet kapott. A harmincas évek egyik legtöbbet kiállító művésze volt, szinte minden jelentősebb tárlaton jelen volt (1934-es brüsszeli, 1937-es párizsi és 1939-es New York-i világkiállítás).

1935-től kialakult műveinek sajátos a stílusa. Egyre több és bonyolultabb máztechnikát alkalmazott. A népi fazekas hagyományok továbbvitelével művein egyre több lett az erdélyi, a felvidéki és a habán díszítőelem. A harmincas évek végén ónmázas, habán stílusú kerámiákat is készített.

1943 és 1945 között megalapította Losoncon a Nógrádi Palóc Háziipari Keramikai Műhelyt. 1945-ben műhelyét és kerámiagyűjteményét pótolhatatlan veszteség érte. A háború után a budapesti Zsolnay-gyárban funkcionális tárgyakat, de egyedi műveket is készített.

A szocialista államosítás után visszatért Verőcére, ahol egyébként 1923-ban telepedett le feleségével és haláláig öt évtizeden át dolgozott. Egykori otthona és műhelye 1972-ben múzeum lett, ahol külön egységet alkot a Verőcén található Gorka Géza-kerámiagyűjtemény.

„Gorka Géza a XX. század első felében élt magyar keramikusok egyik legjelentősebb alakja volt Gádor István és Kovács Margit mellett. Gorka munkásságának jelentősége, hogy közös nevezőre hozta a kerámia tradicionális örökségét saját individuális alkotóerejével. Sőt mi több, képes volt a népművészet hagyományán túllépve, az archaikus formaképzéshez visszanyúlni és azt modern felfogással egyesíteni” – olvashatjuk a Wikipédia és az Art-Portal oldalain.

A kiállítás felvillanyozott és lenyűgözött. Egymás után háromszor is megnéztem és az egyik legszebb nyári emlékem maradt. Megoldásai eredetiek, egyszerűek és tökéletesek. Művészetét sokan méltatták. Van, aki alkotásait Kodály Zoltán művészetével veti össze. Mindenesetre Munkácsy- és Kossuth-díjas magyar keramikus, érdemes művész. Gorka Lívia keramikusművész édesapja.

Stilizlt-faunfej-kermia
Jellegzetes-Gorka-kermia-
Falitnyer-madrral-es-virgokkal
Falitnyer-halakkal
Art-deco-kermia
A-killtsrendezes-otletes-modja-
A-kedvelt-falitnyerok-egyike
Stilizlt-faunfej-kermia Jellegzetes-Gorka-kermia- Falitnyer-madrral-es-virgokkal Falitnyer-halakkal Art-deco-kermia A-killtsrendezes-otletes-modja- A-kedvelt-falitnyerok-egyike

Írta és fényképezte: Csikós Tibor

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME