A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Antal-Jozsef-felvetele

Szállni, akár az évek

Figyelni, a holló merre téved

Illúzió, ahogy mellettem fekszel

Pár órás, suhanó szerelem.

 

Téged keresnek, és engem is

Tébolyult csőrük, ostoba szavaik

Befordulunk, akár egy kifli

’mit a pékinas most sütött ki.

 

Ózd-Uraj, 2016. július 17. 1:20 körül

Írta és fénykép: Antal József

A békák nagy elégedettségben éltek egy nagy pocsolyában. A víz kellemesen langyos hőmérsékletű volt, és bővelkedett táplálékban. „Jól megvagyunk, ahogy vagyunk itt” – mondogatták egymásnak a békák. Esténként mulatságokat rendeztek, veszettül brekegtek, és nézték a Holdat, amely gyönyörű fényeket vetett a vízre. Ez így ment volna egész nyáron, de különösen száraz idő köszöntött be. A pocsolya egyre csak apadt, egyre kevesebb volt az ennivaló rovar, a békák pedig szép lassan hullottak el. „Nincs hova menni, majd jön egy eső, és akkor megint jól megleszünk” – ezt ismételgették egyszerre bizakodva és félve a békák. De hiába kémlelték az eget, ott csak a haragos, hőséget ontó Napot látták. A helyzet egyre elkeserítőbb lett. Egy reggel arra repült egy szarka és így szólt a békákhoz: „Hé má' ti, miért nem mentek át a tóhoz, ha jól számolom negyven békaugrásra van innen nyugatra!” A békák hitetlenkedve bámultak rá: „Ugyan nincs itt semmiféle tó, miket hordasz itt össze! Nem látunk itt semmilyen más vizet!” A szarka a fejét csóválta, majd elrepült.

Minden közösségben találni másként gondolkodó személyeket – itt is ez volt a helyzet. Az egyik békafi fejében szöget ütött, hogy a szarka, mivel repül, sokkal többet láthat a világból, mint ők. Ismerősei ellenkezése dacára barátnőjével felkerekedett, kimászott a pocsolyából, és szépen elkezdtek szökdécselni nyugat felé. A szarka egészen jól becsülte meg a távolságot, és a páros el is érte a hatalmas, gyönyörű tavat, ahol azóta is boldogan brekegnek. A pocsolyában maradottak mind meghaltak, és csak napszítta tetemek maradtak utánuk, amivel aztán gyerekek játszottak undorodva, botokkal piszkálva őket.

Tanulság: mássz ki a saját kis pocsolyádból, lehet, hogy találsz egy sokkal nagyobbat és jobbat.

Írta és fénykép: Kozsák Rudolf Árpád

Kozsk-Rudolf-rpd-felvetele

             te földes öklű

megmart

édes

kígyóseb

nyugtalan

agyam

zsíros lüktetése

nehéz a gondolkodás

nehéz a száz

mázsás

takarmány

anyám takar

befed

nehéz

dunnával

ingerek

erek inganak

a súlyos

ütőkben

megpróbáltam már

ruhám

levetni

de csontomra van varrva

mint avar

a tél lepedője alatt

s a var

melyet minden kisgyerek

százszor

újra és újra

játékból felkapar

sebes sóhaj

ó jajj:

újabb nap

de nem volt éjszaka

könyörögtem

nyöszörögve

hogy ne legyen több ricsaj

(szétpattan az ideg)

idegenkedtem

hogy ez egy idegen itt benn

nem ismertem magamra

és

nem is mertem magamra

nézni

mert ki voltam

fordulva

önmagam keretéből

átlógtam egy másik képbe

valakinek a képébe

 

Ózd–Uraj, 2006. január 9.

Írta: Antal Viktória

fotoAntalJozsef

A kijárási korlátozás már nem is tudom, hányadik napja

Ez.

De ami fontosabb, hogy a költészet napja van ma.

József Attila és Márai Sándor születésnapja.

Az ország nagy részén elvirított már a kökény

Itt fenn, északkeleten, ezúttal direkt jól jött ki

Hogy minden tavasz két hetet késik:

Épp a költészet napjára borultak fehérbe a hegyek.

Ilyenkor járva a mezőt, belénk költözik a tavasz illat

Csak pár nap, míg a vadszilva apró, fehér virágai

A világba lehelik a kikelet parfümét.

Elkezdenek sorban nyílni mind, megállíthatatlanul.

Szerencsére a pattanó rügyeket, bimbókat nem érinti a vírus

A természetbe nem férkőzik be a negatívság mázával

Nyakon öntött napi híradó.

Itt érzem magam leginkább otthon.

Függőágyam gondtalan hintáz néhány önfeledt percig

A teremtésbe olvadok, de úgy, hogy nem érzem létem

Könnyű minden, a levegő tiszta, az ég kék

Csak a harkály kopogtatja a beteg fák kérgét.

 

Ózd-Uraj, 2020. április 11. 22:46-23:00

 

Írta: Antal József

FotoKozskRudolfrpd

Béla és Imre bácsi jó időben mindig kiültek délután a rakpartra horgászni, két bottal mind a ketten. Nyugdíjasok voltak mind a ketten, ledolgozták, amit le kellett – ők így gondolták, hát örültek, hogy így üthetik el az időt, ráadásul napközben, munkaidőben. Néha váltottak egy pár szót várakozás közben, de leginkább akkor beszélgettek, amikor befejezték a horgászást, és hazafele ballagtak. Szóval, ahogy a képen is, várták a fogást, hogy az úszó megrezzenjen, közben pedig bámulták a várost, és a lustán áramló folyót. Ahogy nézték a vizet, a szeszélyesen csillámló hullámok között, régi-régi emlékek bukkantak fel. Fiatalság, szerelem, egy-egy érzés, boldogság, rengeteg kép – ezek is ott úsztak a folyóban. Béla és Imre ezekről nem beszélt a másiknak, megtartották maguknak a dolgokat, és csak az időjárásról, a fogásról, meg arról beszéltek, hogy mit főz otthon az asszony.

 

Írta: Kozsák Rudolf Árpád

1. oldal / 4

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME