A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A Világfa, vagy Életfa szimbóluma mély gyökerekkel rendelkezik a világ számos kultúrájában és spirituális hagyományában. Ez az archetípus nem csupán egy fa képét jeleníti meg, hanem az univerzum szerkezetét, a létezés különböző szintjeinek összekapcsolódását és a spirituális utazás lehetőségét is. Az ősi népek számára a Világfa az univerzális rend, a kozmikus tengely és az emberi lélek fejlődésének központi metaforája volt. Szeretném röviden feltárni a Világfa jelentőségét a magyar folklórban, összehasonlítani más kultúrák szimbolikájával, a tarot és egyéb spirituális rendszerek szimbólumaival, és bemutatni, hogyan kapcsolódik mindez a sámánisztikus hagyományokhoz, a légyölő galóca spirituális felhasználásához.

A Világfa a Magyar Folklórban: Kozmikus Rend és Spirituális Tengely

A magyar néphagyományban a Világfa (vagy Életfa) az univerzum felépítését, a világok összekapcsolódását szimbolizálja. Az ősmagyar hitvilágban a Világfa hármas tagolódású: gyökerei az alsó világot (a halál és a szellemek birodalma), törzse a középső világot (az emberek lakhelye), míg lombjai az égi világot (az isteni szférák és az istenek lakhelye) jelenítik meg. E hármas szerkezet révén a Világfa összekapcsolja az élet és halál ciklusait, a tudás és bölcsesség megszerzésének különböző szintjeit. Ezáltal nem csupán a világkép középpontja, hanem egy szellemi tengely is, amelyen keresztül az emberi lélek kapcsolatba léphet az univerzum magasabb rendjeivel.

Az ősi magyar sámánok, a táltosok, a Világfát tekintették olyan szimbolikus tengelynek, amelyen keresztül képesek voltak a spirituális világok között utazni. A sámánok a transzcendens világok eléréséhez a fa gyökerein át ereszkedtek alá az alsó világokba, vagy annak ágain felkapaszkodva jutottak fel az égi szférákba. A Világfa tehát nemcsak az univerzum rendjét reprezentálta, hanem egyben a spirituális utazás és a lélek fejlődésének metaforája is volt.

világfa

 

A Világfa más kultúrákban: Univerzális szimbolika és közös motívumok

A Világfa archetípusa a magyar folklór mellett számos más kultúrában is megjelenik, és közös alapelveket képvisel. Az északi mitológiában például az Yggdrasil, az Életfa/Világfa, az univerzum középpontjában áll, összekötve a kilenc világot. Az Yggdrasil ágainak elérése és gyökereinek mélye az istenek és emberek világát kapcsolja össze, a lélek utazását és az élet körforgását szimbolizálva.

Az indiai hagyományban az Ashvattha (szent fügefa) ugyanezt a szerepet tölti be, de fordított formában. Gyökerei az égi szférákban találhatók, míg ágai a föld felé nyúlnak, tükrözve az anyagi világ és az isteni eredet közötti kapcsolatot. Az Ashvattha spirituális jelentősége a Bhagavad Gítában az illuzórikus világ (májá) szimbólumaként jelenik meg, amelyből az embernek spirituális erőfeszítéssel kell kiemelkednie.

A kabbalában pedig az Életfa (Etz Chaim) a szefirák révén az isteni bölcsesség és a spirituális út szimbolikus térképeként szolgál. Az Életfa szefirái a létezés különböző szintjeit, valamint az isteni megnyilvánulások és a spirituális fejlődés szakaszait jelenítik meg. Itt is a Világfa struktúrája az, amely lehetőséget kínál a tudat magasabb szintek felé történő emelkedésére.

A légyölő galóca és a Világfa: sámánisztikus kapcsolódás

A légyölő galóca (Amanita muscaria) több sámánisztikus kultúrában is fontos szerepet játszik, és szoros kapcsolatban áll a Világfa szimbolikájával. A szibériai sámánok hagyományosan a légyölő galócát használták spirituális utazásaik során, mivel annak hallucinogén hatásai révén képesek voltak transzcendens állapotba kerülni. Ebben az állapotban a sámán „utazik” a Világfa mentén, áthaladva annak szintjein, hogy kapcsolatot teremtsen az alsó és a felső világok szellemi lényeivel. A légyölő galóca tehát egy eszköz, amely lehetővé teszi a Világfa szellemi erejének megtapasztalását.

A légyölő galóca és a Világfa közötti szimbolikus kapcsolat mélyebb jelentést is hordoz. A gomba megjelenése – amely gyakran a fenyők és más örökzöld fák tövénél nő – összefonódik a Világfa gyökereivel és törzsével, mintegy az univerzum esszenciáját és szellemi energiáját reprezentálva. A gomba fogyasztása és a transzcendens állapot elérése így szimbolikusan egyenlő azzal, hogy a sámán közvetlen kapcsolatba kerül a Világfa erejével, és annak energiáján keresztül lép be a spirituális világokba.

A Világfa és a tarot: archetipikus kapcsolatok

A Világfa és a tarot szimbolikája is szorosan összefonódik. A tarot kártyák közül a XII. Akasztott ember és a XXI. Világ lapok különösen szoros kapcsolatban állnak a Világfa jelentésével. Az Akasztott ember képe, amely egy fa ágain lógó embert ábrázol, szimbolizálja a tudat átalakulását és a spirituális fejlődéshez szükséges áldozatot. A fa ágain való „függés” a sámáni transzhoz és a légyölő galóca hatására megtapasztalt állapotokhoz hasonlóan a világok közötti közlekedést, a tudat új perspektívájának megértését jeleníti meg.

A Világ kártya dinamikája és a Világfa tengelyének stabilitása látszólagos ellentétben áll, de valójában egymást kiegészítő szimbólumok. A fa mozdulatlansága az univerzum rendjének alapját képviseli, míg a Világ kártyáján látható tánc az élet dinamikus, folyamatosan változó természetét mutatja. Ez a kettősség tökéletesen kifejezi a kozmikus rend és az emberi létezés egységét.

A kabbalisztikus Életfa és a tarot kártyák összefüggései pedig további mélységet adnak a Világfa szimbolikájának. A tarot 22 nagy arkánuma és az Életfa tíz szefirája a spirituális fejlődés szakaszait és az isteni tudás megszerzésének útját reprezentálják, amelyet a Világfa szimbolikáján keresztül lehet elérni. Így a Világfa a tarot kártyák és a kabbala rendszerében egyaránt az univerzális tudat és az emberi lélek fejlődésének alapvető struktúrájaként jelenik meg.

A Világfa mint egyetemes szimbólum

A Világfa tehát az univerzális rend, a spirituális utazás és a kozmikus tengely archetípusa, amely számos kultúrában és spirituális hagyományban központi szerepet játszik. A magyar folklórtól kezdve a szibériai sámánizmuson át az északi és indiai mitológiákig az emberi lélek fejlődésének, a világok összekapcsolódásának és az isteni tudás megszerzésének szimbóluma. A légyölő galóca sámánisztikus felhasználása és a tarot lapjai pedig mind ugyanazon univerzális struktúrát tükrözik: a spirituális tengelyt, amely összekapcsolja az égi, a földi és az alvilági dimenziókat, valamint az élet, a halál és az újjászületés ciklusait.

Ez a hármas tagoltság és az egyes világok közötti átjárhatóság nemcsak a létezés univerzális rendjét tükrözi, hanem a lélek fejlődésének lehetőségét is. Az ember, aki képes felismerni és megérteni ezt a kozmikus struktúrát, belső utazást tehet a fa szintjein keresztül, hogy elérje a spirituális megvilágosodást és az isteni tudást.

A Világfa univerzális szimbolikája arra emlékeztet, hogy az emberi létezés, a spiritualitás és az isteni világok összefonódnak, és hogy az ember számára mindig adott a lehetőség, hogy felfedezze, megértse és integrálja ezeket a mélységeket a saját életébe. A Világfa tehát nemcsak a kozmikus rend térképe, hanem a spirituális átalakulás, a belső utazás és a magasabb tudatállapotok elérésének eszköze is. Ezáltal válik az élet és a tudat egyetemes metaforájává, amely mind az egyén, mind a közösség számára az univerzum rendjének és az isteni tudásnak az elérését szimbolizálja.

Írta: Csépányi László

Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse

Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse című könyvét Trygve Carlsson, a kiadó vezetője mutatta be a megjelenteknek.

Az író több éves kutatómunkájából született műve, Soós Géza élettörténete idén tavasszal jelent meg Budapesten magyarul. Ennek angol nyelvű fordítását adta ki most Stockholmban a Carlsson Bokförlag. A könyvbemutató egyik vendége volt Cecilia Åhlberg, Raoul Wallenberg testvérének unokája is. 

Wallenberg fuzetek XVI

A könyvismertető után élénk, kötetlen beszélgetés alakult ki az író, a kiadó és a közönség között. „A könyv főszereplője, Soós Géza egy igaz ember volt, aki nem törődött bele, hogy a sötétség és elnyomás uralja Magyarországot az 1940-es években. Soós nem tudta megváltoztatni a történelmet, és maga is az események áldozata lett, mivel a háború után menekülnie kellett Magyarországról, ahová soha nem tért vissza” – írja összefoglalójában Hardi-Kovács Gellért.

A könyvben sok, eddig ismeretlen információt tudhatunk meg a második világháború alatti svéd–magyar kapcsolatokról. Nem véletlen, hogy 1944 júliusában Raoul Wallenberg is Soós Gézát kereste meg először Budapesten.

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, akit érdekel Magyarország ezen – sokszor tévesen megítélt – korszaka.

Írta: Palotai Mária

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. december 14.
Kedves Híradó Olvasók! Most már igazán itt van a legsötétebb évszak, de közeleg a karácsony és a téli napforduló is, amikor lassan győzedelmeskedik a fény a sötétség felett. Készíthetjük az adventi koszorút is, hiszen hamarosan meggyújthatjuk rajta az első gyertyát.…
Tovább
A Világfa

A Világfa

Könyvespolc 2024. december 14.
A Világfa, vagy Életfa szimbóluma mély gyökerekkel rendelkezik a világ számos kultúrájában és spirituális hagyományában. Ez az archetípus nem csupán egy fa képét jeleníti meg, hanem az univerzum szerkezetét, a létezés különböző szintjeinek összekapcsolódását és a spirituális utazás lehetőségét is.…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME