A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.”

Weoresatelessegfele

Egy emlékkel kezdeném, ami a könyvhöz kapcsolódik. Több éve történt, hogy a jelenlegi párom még a kapcsolatunk elején születésnapjára ezt a könyvet kapta tőlem ajándékba, aminek nagyon örült, annak ellenére, hogy nem ismerte Weöres Sándor munkásságának ezt az oldalát. Viszont egy véletlen folytán, már nem emlékszem pontosan, talán egy e-mail vagy egy emlék kapcsán a közösségi médiából, kiderült, hogy már korábbi barátnőmet is megajándékoztam ezzel az írással, ami ott, abban a helyzetben inkább a fantáziátlanság látszatát keltette, kellemetlenül éreztem magam, és ennek betetőzése az volt, hogy mintegy megérezvén, ezt a kérdést tette fel:

– Ezt a könyvet minden barátnődnek megvetted?

– Nem, csak a fontosabbaknak – hangzott a válaszom.

És tényleg így volt. Jó 15-20 éve, amikor először olvastam ezt a művet, akkora hatást gyakorolt rám, hogy úgy éreztem, akivel csak lehet, szeretném megosztani az élményt.

 

Weöres Sándor a magyar irodalomban alapvetően gyermekversei révén ismert a többség számára, a Bóbita ciklus olyan erősen hatja át a magyar kollektív tudatalattit, hogy szinte mindenki tud belőle legalább pár sort idézni. Valójában már ebből a lírából is árad a „kozmikus költészet” előszele, mely végül a Teljesség felé c. műben bontakozik ki igazán és itt ezzel egyidejűleg előkerül Hamvas Béla neve is, akit Weöres mestereként aposztrofál a kötethez íródott ajánlójában.

 

„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát…”

 

Mielőtt belekezdenék az ajánlóba, egy pillanatra térjünk még vissza Weöres Sándor életútjához, hogy teljesebb képet kaphassunk a szerzőről, és ezáltal magáról a műről is.

A múlt század elején született módos családban, apja katonatiszt, földbirtokos, aki nem feltétlenül nézte jó szemmel, hogy fia már gyermekkorában verseket farigcsál és az idegen nyelvek iránt érdeklődik. „Weöresnek ugyanis egészen zseniális nyelvérzéke volt és már tizenévesen tökéletesen beszélt németül és kínaiul is tanult.”

„Édesanyja érzékenységét örökölte, hozzá kötődött, s nagyon sokat merített abból a spiritualitás felé nyitott körből, amelynek anyja is tagja volt. Ez a kör – Rudolf Steiner szemléletét követve – egy úgynevezett antropozófiai-kör volt, amely a század elejének szellemileg legnyitottabb, legérdeklődőbb irányzatnak számított, amely máig is hat Európában, és melynek nem titkolt célja a nyugati és keleti nagy hagyományok összeolvasztása, egységben való szemlélete, elsajátítása és gyakorlati alkalmazása volt. Így aztán, édesanyja révén, már egészen kisgyermekkorától nagyon sok mindennel találkozhatott az ifjú költő, még ha csak egy kis magyar faluban is élt.”

Iskolaévei nem voltak zökkenőmentesek, zsenije nem igazán illeszkedett a közösségekbe, ezért több középiskolát is megjárt, míg egyetemre került, aztán „alighogy befejezte az egyetemet Pécsett, megkapta az egyik legrangosabb korabeli elismerést, amelynek anyagi segítségével bejárhatta Észak-Európát és 1937-ben eljutott a Távol-Keletre is, egészen Kínába.”

Érdeklődése a keleti hagyományok, Ázsia, Kína iránt 1989-es haláláig megmaradt.

Elmondása szerint utazásai során leginkább csak benyomásokat gyűjtött, valódi kapcsolata a keleti irodalommal a költészeten keresztül alakult ki.

 

„Élete során fordított indiai, vietnámi, bengáli, perzsa, mongol költőket – sok nyugati költő mellett –, de semmiből sem olyan sokat, mint a kínai költészetből. Magyarra fordította a Dalok könyvét, Lao-ce és Csuang Ce műveit, igen sok más kínai költő mellett, Li Taj-Po, Tu Fu és Po Csü-Ji verseit, de azokban az években, amikor saját versei nem jelenhettetek meg, még Mao Ce Tung költeményeit is ő ültette át magyarra. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Weöres Sándor műfordítói munkássága mennyiségben szinte több, mint a saját neve alatt írott versei, s ebben a gazdag műfordítói pályában kiemelkedő helye van a kínai költészetnek.”

 

Ez a keleti kapcsolódás már az utazások során mély nyomot hagy a költő lelkületében és munkásságában, de valódi formát csak azután ölthet, miután találkozik Hamvas Bélával 1944-ben. Mester és tanítványa kapcsolat alakul kettőjük között és ennek hatására születik meg a prózába foglalt esszenciális bölcseleti mű.

Ha azt mondanánk, hogy a spiritualitás a könyv vezérfonala, valójában csak a felületet kapirgálnánk, mert a szerző mélyebbre megy ennél a fogalomnál.

A teljesség felé rövid bölcseleti prózaversekből áll, amely formailag látszólag emlékeztethet Márai Füveskönyvére is, de a költő nem áll meg a formagyakorlatnál, hanem kísérletet tesz a társadalmi én perperspektíváját a buddhista, taoista, keresztény bölcselet által megjelenített ősi hagyományokig kiszélesíteni. A hagyományig, mely minden vallás és bölcselet alapja forrása és metszéspontja. Az alapállás. 

A kozmikus, transzcendens érzület, mely az emberi lét valóságát hivatott realizálni.

Ez a nyugati mentalitás számára teljesen idegen, illetve a magyar irodalomban példátlan, akárcsak Hamvas beavatásregénye, ezért nem is talál értő fülekre megjelenése idején.

Időtlen aforizmák, meditációs objektumok követik egymást, melyek – akárcsak a zen költemények – keresztültörnek az intellektus védvonalán és egy olyan ősi, mindenkiben szunnyadó tudást ébresztenek föl, mely túlmutat az én hétköznapi nézőpontján, és világosságot teremt az olvasóban.

Különféle elemekkel találkozunk az olvasás során. Némelyek Buddha beszédeire emlékeztetnek, mások az „arany középutat” tanítják, de a kereszténység felebaráti szeretete és a tao láthatatlan útja is felfedezhető.

„Nincs azonban külön e könyvben a kereszténység, a buddhizmus, a taoizmus, mert nem keresztény, nem buddhista és nem is taoista e könyv. Ez a könyv a Hagyomány talaján áll, éppen úgy, mint a kereszténység, a buddhizmus és a taoizmus is. Ugyanabból a forrásból merít, de mégis mást (is) mond.”

 

De mit mond? Például nekem? Mindig mást. Az életem permanens változásával együtt kapnak újabb és újabb jelentéstartalmakat a szövegek, éppen ezért a könyv folyamatosan olvasva van. Időről időre előkerül és az éppen adott életszakaszhoz kapcsolódva nyújt segítséget és iránymutatást. Akárcsak egy mester. Tanít. Hogyan hatoljak személyiségem mélyére, hogyan bontsam fel azt, hogyan ismerjem fel az egó ezerféle alakban feltűnő farsangját és miként ismerjem fel lényem valódi magját, amely nem az én vagy az enyém kategória már, hanem valami magasabb és egyidejűleg mélyebb, mindent összekapcsoló erő meghosszabbítása az individuumban. Talán az én megfogalmazásomban még kicsit túlkomplikáltnak is tűnhet mindez, de Weöres olyan nyelvezettel vezet bennünket, melynek minden szava, mondata egyszerű és közérthető.

Aktuálisan örökérvényű, sosem halványul, de jelenünk zavaros körülményei között, melyek mélyére látni szinte lehetetlen, nagyon fontos ez a kaleidoszkóp, melybe belenézve a külvilág tébolya helyett önvalónkba, egy békésebb horizont felé tekinthetünk, emiatt lesz igazi kincs a Teljesség felé.

 

Felhasznált irodalom:

  • Kozmikus költészet – WEINER SENNYEY TIBOR
  • Wikipedia 
 

2020 valahogy nekem kimaradt filmügyileg. Nehéz erre magyarázatot találni magamban, de ez az igazság. Lehetne azt mondani, hogy a vírus teremtette körülmények vagy hangulat befolyásának hatására lett kevésbé fontos, illetve konkrétan egy filmet tudtam tavaly moziban megnézni, mivel zárva voltak a filmszínházak, biztosan ez is közrejátszott, hogy kevesebb mozgókép jutott el hozzám.

Most kezdek ébredezni, átfutottam pár releváns oldal listáját és valamilyen pozícióban szinte mindenhol feltűnt az általam is ajánlásra kerülő Pixar mozi.

 

A Pixar a Disney azon műhelye, ahonnan a felnőttek számára elgondolkodtató mesék érkeznek, szinte alig kifogásolható minőségben, immár 25 éve. Igaz a Disneyvel való fúzió 2006-ban történt csak és már előtte is jó pár sikert könyvelhettek el, gondoljunk csak a Toy Storyra vagy a Némóra. Ahogy azt is kevesen tudják, a cég eleinte számítógép fejlesztéssel foglalkozott és a George Lucas tulajdonában lévő Lucasfilm keretein belül tevékenykedett, majd Steve Jobs hatáskörébe került.

Valahogy az utóbbi időben nekem a Pixar az amerikai populáris Miyazaki vonal, ahol a gyönyörűen megkomponált sokrétű animációk hordoznak egy olyan mélyebb, filozofikus töltetet, ami szinte minden alkalommal vonzóvá teszi számomra ezeket az alkotásokat.

Ahogy már fentebb említettem, a Pixarra jellemző a minőség, ennek ellenére kis amplitúdóval kitérő hullámzás megfigyelhető a filmek között. Közepes-jó-nagyon jó alkotások váltják egymást szinte már kiszámíthatóan.

 

A Soul (magyar címe Lelki ismeretek) a prémium kategóriába tartozik egyértelműen.

A főhős Joe, egy New York-i jazz zongorista napjában találjuk magunkat in medias res, akinek két szálon futó életébe váratlanul változások törnek be. Egyrészt teljes állást kap az iskolában, ahol zenét tanít, illetve egy volt tanítványa révén egy lehetőséget az egyik felkapott jazzbár megüresedett zongorista pozíciójába, ami egyértelműen közelebb áll az általa áhított önmegvalósításhoz, de váratlanul belezuhan egy csatornába és meghal. Ám az események csak ezután kapcsolnak magasabb fordulatszámra, mivel a férfi annyira rápörög élete utolsó eseményeire, hogy a túlvilágba való belépés helyett véletlenül az elővilágban köt ki, aminek a helyszíne úgy néz ki, mint egy mélyebb varázsgomba trip, és itt a még meg nem született lelkek várnak, hogy leszülethessenek a Földre, de ez nem is annyira egyszerű, mert a lelkecskéknek szükségük van egy „szikrára”, ami tulajdonképpen kellő motiváció a születéshez.

Itt találkozik a főhős Huszonkettővel, a kis rakoncátlan lélekkel, akit semmiféle földi öröm, vágy, tevékenység sem indított még be annyira, hogy elhagyja az elővilágot.

Természetesen sorsuk innentől összefonódik, Joe feladata lesz, hogy kicsit megpuhítsa a konok lelket, ám további véletlenek folytán váratlanul mindketten visszakerülnek a Földre, ráadásul Huszonkettő Joe testébe, ami az intenzív osztályon fekszik kómában, míg Joe lelke a szobában tartózkodó terápiás macskában landol.

soul

Érzelmek, humor és testcserés zsáner, ami csak úgy ontja magából a vicces szituációkat; emellett pedig az ember azon kapja magát, hogy a saját drámája is megjelenik, azaz a stabilitás és az önmegvalósítás ellentéte, ami, mint tudjuk, sajnos csak ritkán jár együtt az életben.

Majd belátások, felismerések jönnek, melyek túlmutatnak ezen a látszólagos szembenálláson és a jelenre fókuszálnak, az élet apró rejtett csodáira, melyek valójában végigkísérik a mindennapjainkat, és mindezt a film giccs- és közhelymentesen tudja hozni.

 

„Az út célja, maga az út.”

 

Van ennek a szállóigének pár analógiája, mind a köznyelvben, mind pedig a művészeti alkotások terén. Vagy akár a zen haikuk valóságot megragadó pillanatképei is ebbe az irányba mutatnak egyértelműen. Csak a MOST létezik nagybetűvel, hiszen a jövő csak illúzió, amit elménk vetít elénk, a múlt pedig szintén káprázat valahol, emlékképekben megbújva ugyancsak az elmeraktárban.

 

Nyilvánvalóan egy családi filmről van szó, mégis mondanivalója miatt kétséget ébreszthet bennünk, hogy például az egzisztencialista vonal mennyire lesz értelmezhető majd gyerekek számára, de a Soul szerencsére azok közé a filmek közé tartozik, ami túlmutat a gondolkodáson és egyszerűen, intellektuális magyarázkodás nélkül is képes hatni.

 

Parádés képi világ és persze jazz.

 

Írta: Csépányi László

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME