Reményi úr átvehette idén a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét Magyarország párizsi nagykövetségén, személyesen Potápi Árpád János államtitkártól és Szili Katalin miniszterelnökségi főtanácsadótól.
A Híradó előző számában megjelent egy írás, melyben interjút készítettem és mutattam be a Kedves Olvasóknak lg. Sebestyén Gábor nagypriorral, aki végigvezetett engem, ill. minket a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusának történelmén és értékrendjén.
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem a Skandináviai Szent György Lovagrend egy ülésén. Ez a lovagrend magyar alapítású. Károly Róbert hozta létre és eredeti feladata a király védelme volt. Hosszú fennállás után a kommunizmus alatt a rend látszólag megszűnt működni. Azonban ez nem teljesen igaz, mert a rendszerváltást követően ismét aktívan tevékenykedik. Svédországi nagypriorja, Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvos és protestáns főfelügyelő hívott meg gyűlésükre, aki megismerkedésünk óta a közöttünk lévő korkülönbség ellenére egyenrangú félként és barátként kezel. Én tisztelettel vegyes büszkeséggel élem meg ezt, és mentoromnak is tekintem őt.
A gyűlés a résztvevők rövid bemutatkozásával indult, majd az ülést vezető Gábor kiválasztotta a jegyzőkönyvvezetőt és megtartotta nyitóbeszédét. Kiemelte, hogy globalizálódó világunkban egyre erősödik az individualista szemlélet. Ez pedig kozmopolitizmushoz és az önérdek dominanciájához vezet. Ha nem akarunk végleg beolvadni a multikulturális kavalkádba, meg kell őriznünk hagyományainkat. Történelmünk, kultúránk, magyarságunk ugyanis nem külső páncél, amely úgy véd, hogy elhatárol másoktól. A hagyományok belső tartást adnak és mások tiszteletét és elfogadását tanítják meg nekünk. Hagyományaink életünk gyökerei, gyökerek nélkül pedig lehetetlen élni. Ez a hagyományőrzés a lovagrend egyik fő küldetése. Nem egyszerű a feladat: az emberek egyre nehezebben vehetők rá arra, hogy tevékenységet, időt, energiát és anyagiakat áldozzanak saját és utódaik gyökereinek megerősítésére. Lovagrendünk ugyanis nem kap állami vagy más szervezettől anyagi támogatást sem Svédországban sem Magyarországon. Végül Gábor felhívta a figyelmet a rendszeres kapcsolattartás, a kommunikáció és a bizalom kérdésére, mert véleménye szerint ezek elengedhetetlenek a szervezet működéséhez.
Büszkeséggel és érdeklődéssel vettem részt a gyűlésen, köszönet érte Gábornak. A lovagrend hagyományai, szellemisége és tevékenysége követendő példát nyújtanak számomra, Balassi Bálint „Egy katonaének” című versét idézve fel bennem:
„Az jó hírért, névért s az szép tisztességért / ők mindent hátra hadnak, / Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak.”
Az áprilisi lovagi gyűlésnek fontos pillanata és oka az új lovagok avatása. Idén Lg. Reményi Györgyöt, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnökségi tagját avatták Visegrádon a gyűlés másnapján. Sajnos nem tudtam a lovagavatón személyesen részt venni, azonban egyedülálló lehetőségem nyílt arra, hogy az összejövetel első napjának estéjén szervezett baráti vacsora végén Györggyel meghitten beszélgethessek kicsit az életéről, köszönhetően annak, hogy ő idejét áldozva rám néhány kérdésemre válaszolt. A beszélgetés fonala nem volt előre tervezett ezúttal. Érdeklődésem főként arra irányult, hogy az ő színes élettörténetét mely gondolati ív hatja át leginkább, különös tekintettel arra, hogyan emlékezik vissza élete meghatározó pontjaira.
Ahhoz, hogy az elhangzottakat Önök, Kedves Olvasók, könnyebben tudják kötni György életéhez, fontosnak tartom megismertetni Önökkel annak néhány tényszerű részletét, állomását, melyhez György elmondásán kívül, azt helyenként kiegészítendő, segítségül hívom a Britishpedia által kiadott Magyarország sikeres személyiségei c. könyv 8. kiadásához a György életétrajzáról szóló 2023. október 10-én jóváhagyott kéziratot. Professzor emeritus Dr. Reményi György 1949. július 4-én született Reményi Sándor operaénekes és érdemes művész, valamint Őrffy Judit szerkesztő és írónő gyermekeként. Nős, felesége Horvay Márta rektori titkárnő és sportoktató, akivel 1980-ban házasodott össze. 2 gyermek édesapja, és jelenleg 4 unokája van.
Édesapja az Operaház aranygyűrűs szólistája volt. Munkásságához hozzátartozik, hogy a fővárosban évtizedekig (párton kívüli) önkormányzati képviselőként tevékenykedett. Megtudtam a beszélgetés során, hogy tőle tanulta György a közvetlenségét. Édesapját méltán nevezhetjük hősnek, méghozzá a mindennapok hősének. Ő ugyanis egy olyan ember volt, aki mindenkit egyenlőként kezelt, előítéletektől mentesen. Ez meg is mutatkozott a munkája során, hiszen operaénekesként dalokat és magyar nótákat is énekelt, és ez utóbbi tevékenységét rendszeresen népi zenekarok kísérték, valamint közösségi bálokban meghívott előadóként szerepelt. Ezenkívül Papa (ahogyan György emlegette Édesapját) segített a fiatal művészeket pályára állítani, és a vizsgára a fiatalokat felkészíteni, és e minőségében az egyetlen fontos mérce számára a tehetség tárgyilagos megítélése volt, nem pedig a gyökerek részrehajló mérlegelése. Fontos tudni, hogy az írásbeliségnél bizonyos körökben nagyobb szerepe van a kimondott szónak vagy a kézfogással való megerősítésnek. (Gondoljunk csak az angolszász kultúrából meghonosodott gentlemen’s agreement, szó szerint magyarul „úriemberek közti megállapodás” vagy „becsületbeli megegyezés” kifejezésre.)
Papa első szerepe a Sába királynője c. operában Salamon király volt, mely ószövetségi témát dolgoz fel. A zsidó hitközségben a főrabbi rendszeresen meghívta, hogy a civil ünnepeken elénekelje a Salamon király áriáját. Ily módon a zsidó húsvétra (pészah) is többször meg voltak hívva, melyet a családfő tart a családtagoknak. Pészah estéjén a főrabbi összegyűjtötte a töredék családokat, és megtartották a rend (héberül: סדר) éjszakájának nevezett széderesteket („Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Egyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.” – Mózes II. könyve 12. fejezet 42., Károli Gáspár fordítása). Külső szemlélő számára a részvételi lehetőség azért is számított nagy dolognak, hiszen a „civil képviselet” csupán nagyon korlátozott volt. Papa végül a református templomban is kisegített (mostoha apja presbiter volt), katolikus kötődése ellenére. Igazi humanista szemléletű volt, akinek az opera mentette meg az életét. Aki mindenkivel hajlandó megkeresni a közös hangnemet és alkalmazkodni a változó szokásokhoz társuló kihívásokhoz, valamint magas társadalmi elismertsége ellenére sem sajnálja idejét baráti összejöveteleken való részvételekkel tölteni alkalmazottai, ill. megbízói körében, az érzelmi intelligencia legmagasabb fokáról tesz szememben tanúbizonyságot.
Ami Papa magánéletét illeti, nem kevésbé volt mesébe illő fordulatoktól mentes. A Róbert Károly körúti honvédkórházban volt felcser. Akkoriban barátnője volt „Hildácska”, mezzoszoprán az operából, akinek be kellett menni a gettóba, mert a korabeli megítélés szerint gond volt a származásával. Éjszaka kiszökött a laktanyából. A katonaszökevényeket ti. bárhol agyonlőhették. Papa átment az elsötétített városon, és kihozta Hildát a gettóból. Budapest már be volt kerítve, de a kofahajók a zöldséget hajnalban hozták Pestre, és fordultak is vissza. A hajó még szerencsére akkor működött. Feltette Hildát a hajóra, aki így a nagymamánál túlélte a holokausztot. Érdekesség, hogy Hilda végül sosem ment férjhez, és György Édesanyja a későbbiekben mindig is ápolta a kapcsolatot vele.
Anyai nagyapja dr. Örffy Imre szenátor (főrendházi tag), valamint az akkori ún. interparlamentáris unió (mai megfelelője kb. az Európai Parlament) képviselője. Munkásságához tartozik, hogy a Kisgazdapárt megalapítója volt Tolna vármegyében és a képviselőház ipari bizottságának alelnöke volt. Nagyapa (ahogyan György emlegette anyai nagyapját) még nagyobb hős volt Papánál. Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy parlamenti tevékenységével késleltette Magyarország hadba lépését a 2. világháborúba. 1944. március 19-én végül azonban bekövetkezett Magyarország német megszállása. Ellenálló lévén a Gestapo elől vidéki választói rejtegették őt.
Robert de Dampierre, Franciaország budapesti nagykövete az Ausztriából Magyarország felé szökő francia foglyokat szöktette, akik Ausztriában mezőgazdasági tanyákon tevékenykedtek. Ezren mentek át Magyarország felé az összesen kétmillió főből. A fogságból szökött francia foglyokat Charles André Joseph Marie de Gaulle-hoz küldte, az Ötödik Francia Köztársaság 1. elnökéhez, akinek Afrikában állomásozó gyarmati hadserege volt. Franciaországot a 2. világháború során a németek félig megszállták. A nagykövet unokatestvére a normandiai ellenállókkal tartva a kapcsolatot lebukott, Dachauba internálták. Ezért a nagykövet lemondani kényszerült. Feleségével el kívánt jutni Törökországba. El kellett viszont még köszönnie az államfőtől. A várakozás két hónapja alatt azonban lejárt a diplomáciai útlevele. Kállai miniszterelnöktől a volt nagykövet kiadatását kérték többször is a németek. A kiadatásra természetesen nem került sor. A német megszállás alatt Dampierre-t mentette Nagyapa a badacsonyi padlásszobájában. Végül a nyilas puccsig maradt Nagyapa védelmében. Onnan átkerült egy biztonságosabb vadászházba. Végül Franciaország chilei nagykövete lett a háború után.
Reményi György tanulmányait kiváló eredménnyel végezte és Budapesten fizikus diplomát szerzett, majd summa cum laude doktorált. Munkásságában is megmutatkozott pontossága és szenvedélyes hozzáállása, melynek hozománya lett a szakmai kiválóság. Ennek részleteit terjedelmi korlátokból nem adatoló, csupán példálózó jelleggel ismertetjük Önökkel. Az ELTE-TTK adjunktusaként és a würzburgi Julius Echter Egyetem professzoraként, továbbá miniszteri szaktanácsadóként, dékánként, laborfőnökként és szenior kutatóként összesen 38 évig volt kutató fizikus. Megdöntötte a „minimális fémes vezetésről” szóló tudományos elméletet. Kutatóként több mint 100 tudományos közleményét jegyzik, valamint több mint 2000-en hivatkoztak műveire; köztük 6 Nobel-díjas. Részt vett az Egész Számú Quantum Hall effektus kidolgozásában Klaus von Klitzing munkatársaként (fizikai Nobel díj, 1985). Eredményeinek elismeréseként Magyar Érdemrend lovagkereszttel tüntették ki (ld. kép). Életének legmeghatározóbb pillanata az óriási mágnesterekben elért alacsony hőmérséklet világrekordhoz köthető.
Reményi úr többször elérzékenyült a beszélgetésünk során, ami a témához való személyes kötődését mutatja számomra. Nagyon örülök, hogy sikerült egymás előtt ennyire megnyílnunk, és egy sajátos nézőpontból ismertethette így meg a Kedves Olvasókkal szerteágazó élettörténetét. Györggyel való beszélgetésemnek felesége is szem- és fültanúja volt, akivel szintén sikerült néhány szót váltanom. Mindketten franciául, németül és angolul jól beszélnek, kozmopoliták és patrióták. Ami számomra igazán különleges és felfoghatatlan, hogy hogyan tudtam egy ilyen jelentős szakmai kiválósággal oly közvetlenül beszélgetni, ahogyan azt valójában megtettem. Györggyel való beszélgetésem egy szerény, közvetlen, emberbarát lovag benyomását keltette bennem interjúpartneremről, akire méltán igaz a beszélgetés végén Györgytől elhangzott mondat, mellyel kedves olvasóimtól is búcsúzni kívánok, miszerint: „A tudós is és a művész is, amit talál, közkinccsé teszi.”
Az interjút készítette: Kálmán Botond Géza / Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Az interjú alanya: lg. Reményi György/ Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A szöveget rendezte: lg. Sebestyén Gábor / Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
