Szente Imre
(Celldömölk, 1922. december 22. – Stockholm, 2020. december 27.)
Tanulmányíró, író, költő, műfordító és nyugdíjas egyetemi oktató
„Arra tanított, hogy legyünk hűségesek magyar anyanyelvünkhöz és idegenben se feledkezzünk meg magyar kultúránkról!"
„Hazafisága sohasem melldöngető, hanem csendesen példamutató, hűséges és büszke."
Szentkirályi Csaga
Szente Imre életpályája
Magyarországi tanulmányok:
Elemi iskola: Alsóság (ma Celldömölk településrésze). Gimnázium és érettségi: a kőszegi bencéseknél. Egyetemi tanulmányok: magyar–latin szak a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Szakvizsga: 1947-ben. Később angol és orosz nyelvi továbbképzés valamint tanítási jogosítvány.
Velük kezdődött
A Celldömölki Gimnázium tanárai 1946–1953
Szente Imre tanár úr szoros kapcsolatot tartott szülőföldjével, Kemenesaljával, Celldömölkkel és iskolájával. Az Így kezdődött... című visszaemlékezésében Szente tanár úr írja:
„Gondolj arra, hogy megpróbáltatásaid másoknak örömére szolgálhatnak, tartja egy kissé epés bölcs mondás. Hát, ha nem is örömére, de kétségtelenül hasznára vált az új gimnáziumnak és az egész környékről odasereglő tanulóifjúságnak, hogy átlagon felüli tanári kar verődött össze ott, egy törzsgárda, amelyhez a később érkező »fiatalok« és érettebb korúak minden törés nélkül csatlakozhattak, asszimilálódhattak. Ritkaság, hogy egy új intézménynek mindjárt az elején »szelleme« alakuljon ki, mely rövid idő alatt »tradícióvá« erősödik, hogy már az első évfolyamok végzősei alma maternak érezzék visszaemlékezéseikben.”
Aktívan bekapcsolódott a magyarországi irodalmi életbe is. Művei, fordításai, esszéi, kritikái, versei sorban jelentek meg Magyarországon. Aktív tagja lett a Bárczy Géza Kiejtési Alapítványnak. A Magyar Írószövetség nagy tiszteletnek örvendő személyisége. A Magyarok Világszövetsége is számított közreműködésére. Rendszeresen részt vett Budapesten, a Vörösmarty téri könyvhét magyar irodalmat ünneplő rendezvényein.
Svédországi tanulmányok:
1967-ben a Lundi Egyetemen finnugor tudományokból doktorál Julius Magiste professzornál.
Sorsfordulók:
Katona 1944 novemberétől 1945 májusáig. Egy évet a csepeli Bencés Gimnáziumban tanított, az államosítás után 1956 novemberéig az újonnan indult Celldömölki Gimnázium orosz- és matematikatanára. A forradalom után elhagyta hazáját és 26 évig nem lépett területére.
"Ahogy most és mindig a csillagos égre, úgy tudtam életem során rácsodálkozni a természetre és az emberi világra, hol naivul, a gyermek szemével, hol meg egy szigorú s nem mindig bölcs kritikuséval."
Rácsodálkozásait gyűjtötte össze a "Szabad Szemmel" és a "Találkozások" című esszéköteteiben.
"Az egyre inkább elüzletiesedőbb világban csak a rokonlelkek "találkozásától" várható hagyományainak, értékeink átmentése." (Szentgyörgy-hegy, 2004 június 19.)
Szente tanár úr ígérete szerint író-olvasó találkozót vállalt a Tapolcai Városi Könyvtár és Múzeum zsúfolásig megtelt nagytermében.
1956 végétől 1959 nyaráig Ausztriában magániskolákban tevékenykedett. 1968-tól a finnországi Jyväskylä Egyetemen magyart tanít. Finn feleségével és két gyermekével Stockholmba költözik 1980-ban.
Magyart oktat az ottani Tanárképző Főiskolán. A svédországi magyar ajkú gyermekek tanára. 1987-től nyugdíjas. Rendszeresen hazalátogat Magyarországra. Részese a magyar irodalmi életnek.
Legfontosabb alkotásai:
Unkarin kielen alkeiskurssi (A magyar nyelv kezdő tanfolyama finn nyelven) Jyväskyläi Egyetem (München, 1975)
Saját versek, versfordítások latinból, finnből, németből svédből, oroszból és franciából.
Kiváló munkát végzett a magyar irodalom, az anyanyelv oktatása, a magyar múlt és nemzettudat erősítés, a Rákosi- és a Kádár-rendszer bírálata, a külföldre szakadt magyarok sorsának a bemutatása, különféle irodalmi és filmismertetések és -kritikák ismertetése továbbá ünnepi és alkalmi beszédek területén.
Hosszabb ideig a müncheni Nemzetőr és Új Látóhatár, illetve a Szabad Európa Rádió munkatársa.
Szolzsenyicin, Alekszander: A GULAG - szigetcsoport 1918-1956 I-II. kötet. (A. I. Szolzsenyicin művének fordítása oroszból, Danubia Druckerei GmbH — Nemzetőr, München,1976; Új Idő Kft., Budapest, 1989).
Magyar szépirodalom svéd fordításban 1980-1995: bibliográfia / av Maria Müller; Kertész Tomas közreműködésével. - Göteborg: Univ.-bibl., 1996. - xx, 101 s. - (Acta Bibliothecae Universitatis Gothoburgensis; 26)
Kalevala (Finn népi eposz magyar fordítása, Nemzedékek és Nemzetőr, München, 1987; Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2001; Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Apáczai Kiadó, XII. Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ, 2002). A magyar fordítások megjelenése mindig esemény volt a magyar irodalmi életben. Ezt az író-olvasó találkozók országos sikerei is bizonyították!
„Ajándék, mellyel meglepem…” (Versek és műfordítások, Magyar Ház, Stockholm, 1992).
Mentem eprészni erdőre, áfonyázni rengetegbe. Läksin puolahan metsälle, muulle maalle mustikalle(Karjalai, inkeri és finn balladák; válogatta és szerkesztette Kádár György, Jaakko Kellosalo, Eija Kukkurainen, fordította Szente Imre, Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2000).
Európa és az elsüllyedt Atlantisz (Az Erdély Kövei 10. kötetében, Erdélyi Könyv Egylet, 2000);
Szabad szemmel (Esszék, előadások, jegyzetek, Svédországi magyarok kiadása, Stockholm, 2003)
Találkozások (Tanulmányok és esszék. 2005.)
Nyelvünk szebbé teheted! Vidám tanversek nyelvkedvelőknek. (Bárczi Füzetek VI. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2006).
Itt egy hangzót mentek! Szép hangzásra nevelő tanversek. (Bárczi Füzetek XV. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2008).
„…megijed a macska tőle: / ej, be furcsa nyeevogees!” Szép hangzásra nevelő tanversek. (Bárczi Füzetek XVII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2014)
Kitüntetései:
- MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KISKERESZTJE (1996):
„A Magyar Kultúra svédországi terjesztéséért.”
- Berzsenyi-díj (2001):
„A szétszóratásban élő Magyarság szellemi összefogásáért, kiemelkedő műfordítói életművéért, különös tekintettel a Kalevala tolmácsolására.”
- Bárczi-harang-díj (2004):
„A szép magyar kiejtés megőrzéséért és terjesztéséért.”
- MÁRTON ÁRON-EMLÉKÉREM (2008. december 5-én)
„A magyar irodalom magas szintű művelése, a Kalevala és Szolzsenyicin művének magyarra fordítása, a skandináviai magyar diaszpóra hat évtizedes szolgálata, írói- és irodalomnépszerűsítő munkássága elismeréseként.”
Palotai István:
A nyelvek története, az etimológia és a hangtan legmélyebb bugyrainak tökéletes ismerete szintén a hobbijai közé tartozik. A nyelvi humort is kedveli, sokszor elkápráztatta tanítványait briliáns ötleteivel.
Leginkább azonban mindig is a magyar népdalok ősi kincseit, nyelvezetét kutatta.
Munkássága során több nagylélegzetű művet tett az irodalom és az irodalomtudomány asztalára. Ezek sorából leginkább gyönyörű Kalevala-fordítása, Szolzsenyicin műveinek avatott adaptációja emelkedik ki, de több nyelvtudományi művet, sőt remekbe szabott novellát is írt.
Tanítványai imádták. Óriási tudása és szikrázó humora körükben kapott igazán életre.
A hallgatóktól elvárta az odaadást, megkövetelte a tudást, de huncut, pajzán bemondásai jótékonyan oldották a légkört, tették a vizsgákat szinte szórakozássá.
Tevékeny résztvevője a Stockholmi Magyar Ház életének
Szentkirályi Csaga köszönetnyilvánítása:
Szolzsenyicin Gulágszigetcsoport című könyvének fordításával vált ismertté a nyugati magyarság körében. Otthon csak azok tudtak erről, akiknek ez nem tetszett és igyekeztek is megtorolni ezt a merészséget. A Nemzetőr Nyelvőr című rovatának cikkeit írta Szente Imre és az Új Látóhatárnak volt állandó munkatársa. Kalevala fordítása 1987-ben jelent meg a Nemzetőr és Nemzedékek kiadásában. Esszéi, nyelvészeti, irodalmi, politikai tanulmányai, előadásai, recenziói, olvasónaplója még kiadásra várnak. (…) Szente Imre a magyar népzene kiváló ismerője és továbbadója, aki csak tiszta forrásból fakasztja a dalt és tanítványaitól is megköveteli a „tisztaságot”. Szente Imre tiszta és igaz volta, szelíd szigorúsága tiszteletteljes szeretetet ébreszt környezetében, „alattvalóiban”. (…)
Szente Imre sohasem hajhászta a sikert, kitüntetést. (…)Köszönet a magam és a svédországi magyarok nevében azért a sok szép előadásért, amit tőled hallottunk Balassi Bálintról, Berzsenyi Dánielről, Mikes Kelemenről, a magyar népdalszövegek képvilágáról, filmélményeidről – hogy csak néhányat említsek a Magyar Házban és a Tångagärde-i táborokon elhangzottakból. Imre bácsi mindég az első volt, aki fürdés-fejállás után furulyaszóval költötte fel a táborozó hétalvókat…
Köszönetet mondok verseidért és műfordításaidért, a Kalevala rendhagyó, gyönyörű magyar tolmácsolásáért. Köszönjük, hogy lefordítottad Szolzsenyicin könyvét magyarra, amely leleplezte a szovjet rémuralmat, számodra pedig a rengeteg munkán kívül még kellemetlenséget is okozott abban az időben, amikor a szovjet hatalom még Finnországban is félelemben tartotta a hatóságokat!
Példát állítottál áldozatvállalásból, kitartó munkából és bátorságból. Köszönjük a dalos estéket, amikor veled énekelhettünk és megtanítottál arra, hogy „csak tiszta forrásból” merítsük a népdalt.
Köszönjük, hogy magyarra és irodalomra tanítottad gyermekeinket a stockholmi iskolákban, a cserkészet keretein belül és a Tanárképző Főiskolán a leendő magyar anyanyelvi tanárokat.
70. születésnapján a stockholmi Magyar Ház Közösség verseinek összegyűjtésével s kiadásával köszöntötte. Ebből az alkalomból jelent meg a Magyar Ház Híradója (Sárgaújság) 1993. márciusi számában Szentkirályi Csaga alábbi köszöntője
Sántha Judit jegyzete:
Szente Imre bácsit minden svédországi magyar ismeri. Személyesen azok, akiket magyar nyelvre vagy a magyar nyelv tanítására oktatott, akik előadásait hallhatták (azokat a részletes, szellemes, tömény, megkapó tulajdonképpeni leckéket, amelyeket leginkább a stockholmi Magyar Házban tartott különböző egyesületek felkérésére), akik egy-egy nemzeti ünnepre jöttek a Magyar Házba, és a műsor meg a vacsora után ott maradtak népdalozásra is (és itt hallgathatták mandolinkísérettel az Imre bácsi kifogyhatatlan népdaltarsolyából előkerülő énekeket).
De azok is, akik „csak” cikkeit olvasták például a Híradóban vagy az Új Kévében, akik versesköteteit, netán Kalevala-fordítását lapozgatták-ízlelgették, vagy akik csodálatos dalszöveg-fordításait énekelték a stockholmi kamarakórusban. Kétszeres menekülésre kényszerült, először Magyarországról 1956-ban, aztán Finnországból 1980-ban.
- Imre bácsi, itt tartom a kezemben azt a kötetet verseidből és műfordításaidból, amelyet 1992-ben hetvenedik születésnapodra rendeztél sajtó alá, és amelyet barátaid és tisztelőid jelentettek meg közös összefogással. Ezt írod az Ajándék, mellyel meglepem… c. kötet előszavában:
- Nos, egyfajta curriculum vitae-vel akartam szolgálni, tudósítással két válság-, egyben ”költői ” korszakomról, amikor versekbe csordult belőlem az önsajnálat és a Haza, az Ember sorsán s gyarlóságán érezett kétségbeesés: a terror éveiről, melyeket vidéki tanárként vészeltem át szülővároskámban, Celldömölkön;majd a hontalanság első évtizedéről, mielőtt megtaláltam volna helyemet, tennivalóimat, szövetségeseimet és – önmagamat új környezetemben és az emigráció nemzetköziségében. Ha nincs ellenedre, próbáljuk meg ezen versek mentén felidézni a múlt számodra lényeges állomásait!
Én láttam már hidat mit a bomba
ketté-szakított rémes
haláltusája hosszú hónapokra
rámerevült a csonka végtagokra
A vízben ázva véres
tajtékot rozsdálló üszkös sebekké
mérgesedtek a töréshelyek
- Igen. Ez a második világháború vége, a Lánchíd romokban… Én Celldömölk közelében, Alsóságon születtem; édesapám a sághegyi bazaltfejtésnél volt munkavezető. Már Budapesten jártam a bölcsészkart, amikor megkaptam a behívót – ekkor már a visszavonulás zajlott nyugat felé. Vártuk, hogy találkozhassunk az amerikaiakkal és vége legyen a mi háborúnknak is. Ez meg is történt, és hadifogságba estünk, csak aztán átadattunk az oroszoknak azzal az ígérettel, hogy ők majd hazaengednek bennünket. Mikor újra hazai földön voltunk, az egyik faluban egy fiatalember (egyetemista társam volt, nem tudtam, hogy innen származik) behúzott a portájukra azzal, hogy itt nem lesz hazaengedés, hanem visznek minket a Szovjetunióba; maradjak le és így próbáljam elkerülni a szomorú sorsom. Hallgattam a jó szóra.
- Ez a háborút követő kommunista terror képe. Én befejeztem az egyetemet Budapesten, de látva a diákok, értelmiségiek állandó zaklatását, azt, hogy diáktársaimat rendre Recskre viszik, visszahúzódtam szülőföldemre. Celldömölkön tanárkodtam, amikor 1956-ban kitört a forradalom.
…Surranó motozás
októberi ködben
Mi az ott tanár úr?
Baglyok szárnya rebben
Puskaropogás tör
át a csendes esten
Tanár úr tanár úr
mi van Budapesten?
- Neked miért kellett elhagynod az országot 1956-ban? Felróhattak-e neked valamit a megtorláskor?
- Nekem azért kellett mennem, mert orosz nyelvtanár voltam, és biztosra vettem, hogy engem nyelvtudásom miatt használni akarnak majd az oroszok, de erre én nem lettem volna hajlandó. Tehát az ismert úton elindultam ismét nyugatnak.
- Az első, három éves megálló Ausztria volt, ahol a kezdeti időt menekülttáborban töltöttem, aztán Bregenzben kaptam tanári állást egy leányiskolában ( Kövek/lomb nélküli tövek/a Földnek csontjai/Ide menekültem/a kövekre ültem/könnyeim ontani…//Habjaid zúgása álmaim szövete/nyitott ablakomon éjjel-nappal árad/mint távoli tájak boldog üzenete/ Fáradhatatlanul mosod a sziklákat/ mosod a lelkemet Bregenzer-Ache). Mikor kiderült, hogy van egy TBC-s beszűrődésem, a Svéd Vöröskereszt jött segítségemre: olyan magyar menekülteket vittek innen Svédországba, akiknek orvosi kezelésre volt szükségük. Így kerültem én Svédországba, lettem egészséges, majd iratkoztam be a lundi egyetem finnugor szakára (Lund fölött sivár szelek/kergetik a felleget/Téli csillag holdvilág/ kővilág//Kövek állnak ellenem/kőbe verem a fejem/kőből van a levegő/ s az eső). Aztán, hogy jobban elmélyülhessek tanulmányaimban, Finnországba költöztem, ahol a jyväskyläi egyetem finnugor tanszékén kezdtem magyart tanítani. Itt születtek a gyermekeim, Béla és Veronka. Itt fordítottam le Szolzsenyicin: A Gulág-szigetcsoportját (megjelent 1975-76-ban Münchenben), amiért aztán lassan persona non grata-vá lettem Finnországban, és újra útnak kellett indulnom 1980-ban, vissza Svédországba.
Itt, miközben leendő anyanyelvi oktatóknak és időnként gyerekeknek is tanítottam a magyart, lefordítottam – ötödiknek – a Kalevalát. Itt, Stockholmban, a Magyar Házban tulajdonképpen hazataláltam, ez jelentette számomra az anyanyelvet, hazát, a megtartó közösséget. Volt, kivel elbeszélgetni és volt miről, igény volt tudásomra, előadásokat tarthattam, honfitársaimmal és azok felnövekvő gyermekeikkel népdalozhattunk sokszor. Cikkeimet az Új Látóhatár, a Híradó, az Új Kéve közölte. Törzsvendége voltam a stockholmi Önképzőkör nyári táborainak. És közben telt az idő.
- Imre bácsi, engedd most meg, hogy idevágóan idézzek Kalevaládból, mert úgy tartom, hogy te mindig egy szellemi gyűjtögető voltál és az is maradtál, s hogy a mai olvasó is ezen keresztül kedvet kapjon további olvasásra:
Szókat máshol is szereztem, titkot máskor is tanultam, gyalogúton gyűjtögettem, hangafű közül halásztam, csalitosbul cserkészgettem, bozótosbul bontogattam, fűkalászrul fejtegettem, kotortam kerékcsapábul, mikor kisbojtár koromban legelőkön lépegettem, szagos széna-zsombikosban, aranyos avarba’ jártam barna Bimbómnak nyomában, tarka barmomat terelve.// Fagy csípése dalt fakasztott, ritmusra dobolt a zápor, más zenéje volt a szélnek, hangja más futó haboknak, szó lett szárnyak lebbenése, monda lombok moccanása.// Kincsem kévébe kötöttem, gombolyagba göngyölgettem… rézládámba rekkentettem.
S amit saját versedben is megírsz a következőképpen:
Úgy sütöm le szemem
úgy szégyenkezem
minden virág előtt
mintha én lennék oka
hogy meg kell halnia
s hogy el kell hagynom őt…
Eltűnök inkább a hervadás elől
megfutamodom
hűségem őrzöm hűtelen
A szépet mit gyűjtött szemem
elraktározom
- Imre bácsi, van-e unokátok?
- Igen, van – hány éves is? – kérdi Tajnától, feleségétől. Tizenhárom, mondja Tajna kis számolgatás, gondolkodás után. – A keleti nyelvek érdeklik nagyon, s azzal szeretne foglalkozni.
Forrásanyag:
https://hirado.smosz.org/index.php/evfordulo/431-szente-imret-koeszoentjuek-90-szueletesnapjan
https://hirado.smosz.org/index.php/diaszpora/nyeomszsz/518-marton-aron-emlekerem-szente-imrenek
http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva
Szente Imre: Találkozások című kötete (Tanulmányok és esszék. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2005)
Goldston-Szente Veronika, Szente Imre lánya által eljuttatott anyag
http://magyaridok.hu/kultura/filologia-szokimondo-nagy-oregje-1955698/
https://www.lundikulturforum.se/wp-content/uploads/2017/05/emlekfuzet_200803151.pdf
http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva
http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.htm
http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.pdf
https://www.immi.se/kultur/authors/ungrare/szente.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szente_Imre
Kaiser Ottó összeállításai és fényképei, Diósdi László szerkesztése (Határtalan irodalom, 2008)
Összeállította és szerkesztette:
Madarassy Enikő
- Madarassy Enikő
- Találatok: 1487