Újabb csatát nyertem 2024. február 23–24. között Katarban, 75 évesen. Két ezüstéremmel jöttem vissza Félixszel Katarból. Dohában rendezték a Masters Műugró Világbajnokságot, ahol 1 és 3m magasságból versenyeztem 5-5 ugrással.
Nagyon izgalmas volt. Az elején még én vezettem, de a magyar ellenfelem (Kölnből) sokkal masszívabb alapokkal rendelkezik, mint én, szóval a végén 1m-n 7 ponttal, majd 3m-n 11 ponttal vezetett. Igazságos volt az eredmény. Mindenesetre én megúsztam épp bőrrel, ő szegény pedig visszacsapódott a deszkára, és lenyúzta a bőrét az egyik sarkáról.
Most elmondhatjuk, hogy a világon csak mi ketten voltunk versenyképesek, hiába vannak öregek, akik még ugrálnak, de ők már nem vállalták fel a versenyt. 10 alkalommal kiállni a világ elé óriási pszichés és fizikai megterhelés. Az ellenfelem ennek a stressznek köszönhette a balesetét, túl közel landolt a deszkához.
Óriási élmény volt belekukkantani ebbe a számunkra teljesen más világba. Tisztaság mindenhol, halk, csöndes beszéd, 3-4 feleség burkában a férjük mögött lépegetett és rendezgette a gyerekeket. A világ minden nagy cége, minden témában megmutatta magát. Csillogott-villogott az intarziás kőpadló az oldalfalakkal együtt.
Lefilmeztem, ahogy Félix, a fiam és egyben edzőm, korcsolyázott Dohában. Ki hinné, hogy még korizni is lehet egy sivatagi országban!
Több nőt is láttunk autót vezetni, sőt a versenyt kommentáló is nő volt. Nyilván a világnak, a turistáknak szólt, hogy mutassák, náluk szabadok a nők.
Szó, ami szó, különleges tapasztalatokkal és két ezüstéremmel tértünk vissza Stockholmba.
Írta: Maday Tünde
