A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Királyi kitüntetés Németh Antal gyermekgyógyász professzornak

 
A Karolinska Kórház egyik előadótermének folyósóján dr. Németh Antal kollégámmal beszélgetünk. A helyszín véletlenül választott, a beszélgetés tárgya eltervezett: dr. Németh Antal ugyanis 2011 februárjában nem mindennapos megtiszteltetésben részesült. Ebből az alkalomból szeretném őt bemutatni az Híradó olvasóinak.
 
11jun (40).jpg
Németh Antal - Fotó: Ulf Sirborn
 
- Kedves Antal, azt hiszem, nem sokan tudunk arról, hogy 2011 február 2-án XVI.Károly Gusztáv személyesen adta át neked a Svéd Királyi Érdemrend magasabb fokozatát. Elmondanád a Híradó olvasóinak, milyen kitüntetésről is van szó, és hogy miért is kaptad, továbbá hogy mit jelent ez számodra?
 
- A  kitüntetés neve ” Konungens medalj av 12:e storleken i högblått band”. A svéd gyermekgyógyászat területén kifejtett munkásságomért, pontosabban a gyermekhepatológia szakterület fölépítéséért kaptam.
 
- Ez így, dióhéjban nagyon szerényen hangzik. Mit lehetne bővebben megtudni még erről a megtiszteltetésről? Annyit tudunk rólad, hogy igen megbecsült szaktekintély vagy a gyermekgyógyászat terén, és nemcsak elméleti tudással, hanem sokéves gyakorlattal is  rendelkezel.
 
- A kitüntetést körülbelül 10-12 ember kapja meg évente. Én még egy orvosról tudok, aki szintén megkapta, körülbelül 5 évvel ezelőtt; ő a transzplantációs sebészet svédországi  úttörője. Engem a májbeteg gyermekek családjainak javaslatára terjesztettek fel, ezért különösen jól esett, hogy munkámat a legilletékesebbek, tehát a gyermekek és családjaik értékelik ilyen nagyra.
 
- A gyermek gastro-hepatológia professzora vagy a Huddinge Kórházban (ez ma a Karolinska egyik részlege). Hogy jutottál el erre a magas posztra? Nehéz volt-e az út idáig?
 
- Fiatal orvosként jöttem ki Svédországba, 1968-ban. Örebroban kezdtem pályafutásomat egy 4 hónapos kurzussal, amit a ”Socialstyrelsens nämnd för utländska läkare” (az Egészségügyi főigazgatóság külföldi orvosokkal foglalkozó osztálya) szervezett. Ez afféle tudásfelmérés volt, kb. egy államvizsga szintjén. Emlékszem, ketten magyarok, valamint egy pár csehszlovákiai kolléga (akik az 1968-as események utáni  menekülthullámal érkeztek) abban a dicséretben részesültünk az illetékesektől, hogy: ”Látjuk, hogy svéd színvonalon tanultátok meg a medicinát!”.
 
11jun (13).jpg
A királyi kitüntetés
 
- Abban bizonyára  egyetértünk , hogy nekünk, közép-európai orvosoknak az otthoni egyetemről származó elméleti felkészültségünk nagyon jó; idegen körülmények között is megálljuk a helyünket, és megütjük külföldön is a mércét. De folytassuk életrajzodat.
 
- A fent említett örebroi tanfolyam nem volt hosszú életű, néhány év után abbahagyták, ezzel szemben rajtunk, külföldieken kísérletezték ki az AT-t (allmän tjänstgöring = egyetem utáni gyakornokoskodás); mondhatnám, mi voltunk a kísérleti nyulak. Mint tudjuk, az AT abból áll, hogy a fiatal orvosok szakképesítés előtt aktívan résztvesznek a klinikai alapágak mindennapi munkájában. Számomra ez többek közt azt jelentette, hogy huzamosabb ideig egyedüli alorvosa voltam egy 120 betegágyas pszchiátriai intézménynek. Természetesen körzetbe is ki kellett menni; nekem Laxå jutott, Örebro megyében. Itt határozottan az volt az ézésem, hogy mint külföldit, nem fogadnak el körzeti orvosuknak. Hamarosan intenzív toborzás kezdődött - észak felé, Norrbotten megyébe csábították az orvosokat. Én inkább kelet, azaz a nagyváros, Stockholm felé húzódtam, ahol sikerült megvetnem a lábam. Az azóta már bezárt ”Samariten” kórházban kezdtem el gyermekorvosi  pályámat. Itt  másfél évet dolgoztam. 1974-től a Huddinge Kórházban tevékenykedem. Büszke vagyok rá, hogy egyike vagyok az itteni gyermekklinika alapító tagjainak, valamint arra, hogy az orvosok közül én vagyok az egyetlen, aki még teljes állásban dolgozik. Doktori disszertációm témája az alfa-1-antitrypsin-hiányos gyermekkori májbetegségek voltak; 1982-ben védtem meg. 1984-85-ben Denverben ( Colorado állam, USA) dolgoztam kutatóorvosként, ahol laboratóriumi munkámat az epesavak tanulmányozásának szenteltem, ezek ugyanis a gyermekkori májbetegségek kialakulásánál nagy szerepet játszanak. 
 
- Bizonyára érdekli  az olvasókat, hogy jelenleg milyen területen ténykedsz? 
 
- Mint  már említettem, a gastro-hepatológiai részleg 25 fős csoportjának a vezetője voltam húsz évig. Ma már csak hepatológiával, azaz (gyermekkori) májbetegségekkel foglalkozom. Nemcsak a huddingei, hanem a svédországi gyermek-hepatológia (egyik) alapítója vagyok, tekintve, hogy ez az ágazat csak a hetvenes években kezdett önálló szakká válni. Munkatársaim segítségével sikerült felépíteni egy jól működő központot, ahova az egész országból (sőt, külföldről is) érkeznek májbeteg gyermekek kivizsgálásra és kezelésre. Körülbelül 200-300 kis betegünk van minden évben, akik közül évente 5-6-nál májátültetést hajtunk végre. Bár a legtöbb érdeklődő arra kiváncsi, hogy hány gyereknél végzünk el transzplantációt, én inkább azzal szoktam dicsekedni, hogy hány gyereket mentettünk meg ettől a fantasztikusan eredményes, de végső sorban iszonyúan nagy beavatkozástól.
 
- Gondolom, egy ilyen nagyszerű európai s talán minden túlzás nélkül világhírű központ kialakítása hosszantartó, kemény munka volt, és a mai napig is az.
 
- Így igaz. 1990-től 1999-ig, tehát 10 éven át az évnek szinte mind a 365 napján készenléti ügyeletben voltam. Ma is - így szoktam  mondani - heti 40 óráért fizetnek, de általában 60 órát dolgozom. (Arcán itt  megelégedett, boldog mosoly suhan át, fáradtság jelét nem látom, pedig a beszélgetést este 7 után, fáradságos munkanap végeztével kezdtük). A következő kérdésre nemcsak sejtem, hanem tudom is a választ.
 
- Jut-e időd valami kedvtelésre, szórakozásra?
 
- Az én hobbim a munkám – tehát szerencsésnek vallhatom magam. Szívesen veszek részt konferenciákon, szakmai megbeszéleseken, munkatársi találkozókon. Különösen szép emlékem van pl. egy Balatonfüreden rendezett összeurópai tanfolyamról, amit egy magyarországi kollégával rendeztünk 2006-ban. Valódi sikerélmény volt számomra ez a rendezvény, nemcsak a tudományos program sikere miatt, hanem azért is, mert az egész világból összesereglett fiatal kollégákat annyira elbűvölte a Balaton-Felvidék varázsa.
A hétköznapi, ismétlődő elfoglaltságaimból talán a háztáji kertészkedést említeném. Van egy saját telepítésű levendulaültetvényem. Szerintem vetekedik a tihanyi levendulással, legalábbis annyiból,hogy itt virul a házam előtt, Svédországban.
Felejthetetlen gimnáziumi tanárom, Csóka Lajos egy életre megszerettette velem a történelmet. Nyugdíjas koromra azt tervezem, hogy az elmúlt évezred magyar történelmét az európai történelemben (legalábbis magam számára) a megfelelő helyre illesszem be, és ezt utazásokkal magamnak illusztráljam.
 
11jun (39).jpg
Németh Antal átveszi XVI. Károly Gusztávtól a Svéd Királyi Érdemrendet
 
- Ha már ezekre a vizekre eveztünk (Balatonfüred, Tihany), s az otthoni tájakat emlegetjük, hadd kérdezzem meg, honnan indultál ”világgá”? Hol vannak a gyökereid? Gyermekkorodat, ifjúságodat, diákéveidet hol töltötted?
 
- Budai srác vagyok. Mint sokan másokéra otthon, az én családomra is jellemző, hogy benne az egész Kárpát-medence képviselteti magát. Apai ágon felvidékiek, anyai ágon erdélyiek a felmenők, de keveredik bennem egy kevés szláv és sváb vér is. A pannonhalmi bencés gymnáziumba jártam iskolába. Eredetileg jogot akartam végezni, de ugyancsak osztályidegennek számítottam mind származásom, mind iskolám miatt. Azt viszont hamarosan beláttam, hogy a ”kádári ” Magyarország fullasztó közszelleme, a munkahelyek hazug légköre olyan közeg volt, amiben én, mint felnőtt, mindenképpen elsorvadtam volna. Az egészségüggyel kapcsolatosan nem voltak illúzióim, mert ismertem belülről, mint medikus, de onkológus édesapámon és patológus bátyámon keresztül is, azonkívül mint hozzátartozó, mikor anyám vagy nagyszüleim  betegek voltak. Mint mindenki más akkoriban, én is sok kaland révén kerültem Svédországba, ahol aztán végleg letelepedtem. 
 
- Azt hiszem, hogy mindazok, aki munkásságodat ismerik, egyetértenek abban, hogy tevékenységeddel jelentősen hozzájárultál a modern svéd gyermekgyógyászat fejlődéséhez. Utószó gyanánt még annyit árulj el, mit üzennél az olvasóknak - mi az, amit szeretnél átadni az eljövendő nemzedéknek?
 
- Ne veszítsük el önérzetünket, nemzeti öntudatunkat. Semmivel sem vagyunk hitványabbak más népeknél, nemzeteknél! Ne riadjunk meg az akadályoktól, sem otthon, sem pedig ott, ahová sorsunk vetett. 
A külfödre került orvoskollégák legyenek tudatában annak, hogy igenis jó a mi kiképzésünk, s egy kis akarattal, kitartó munkával és kis “székely góbés ravaszsággal” nagyon sokat el lehet érni, sok akadályt le lehet küzdeni.
 
Utóiratnak még annyit,hogy beszélgetésünk rövid egy óraja alatt két alkalommal is fordultak konzultációért a professzor úrhoz. Egy véletlenül arra járó kolléga megragadta az alkalmat, hogy kikérje szakmai tanácsát, amire ő készségesen, kedvesen válaszolt, nem utasította az illetékes ügyeleteshez, amint azt sokan tennék,mivel jelenleg mással van elfoglalva.
Ezután telefonon hívták Luleåból - tanácsot kértek egy kis májbeteg állapotának rosszabodása miatt. Mivel Németh Antalnak a gyenge térerő miatt helyet kellett változtatnia, elbúcsúztunk. Megköszönöm a beszélgetést, mert azt hiszem, a konzultáció hosszabb időt vesz majd igénybe. Úgy látszik, most sincs vége az évi 365 napos ügyeleteknek…
 
 
Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Képzőművészet 2022. március 16.
Grafik i Väst galéria Göteborg. Fia Kvissberg „Játék a színekkel és a formákkal” 2022.01.29.–02.16.
Tovább

Egyesületek

iHuset. 18.

iHuset. 18.

Bengt Halse, aki Magyarország tiszteletbeli konzulja Göteborgban, most azt mondaná, hogy már csak nyolcvankét év választ el attól,…
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

Micsoda évek vannak mögöttünk! És vajon mi van még előttünk? Ki tudja, élhetünk-e még vakcinák nélkül?
A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME