A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

 

Őrangyal kis hibával

Az egyik összejövetelen, a szokás-megszokás, beidegződések, félreértések témaköreiről beszélgettünk. Hogy milyen könnyen félreérthetünk dolgokat, mennyire automatikusan ismétlünk anélkül, hogy átgondolnánk. Tovább adunk értelmetlenségeket.
– Gyerekkoromban következetesen kincsnek mondtam a kilincset, mert nagymamám kicsit hadart, és én tőle hallottam először ezt a szót. Nála a parkettát visszelték, a konyha kövét ronnyal törölték fel. A palacsinta pacsinta volt. Kamaszkoromra persze rájöttem, nem jó mindenben utánozni a nagymamámat, de kedves, szívet melegítő emlék maradt a „nagymamaszótár”.
A témához többen is hozzászóltak, nagyjából mindenkinek volt valamilyen története. Csak a barátnőm, aki nálam vendégeskedett, nem szólt bele a beszélgetésbe. Csak hallgatott minket és mosolygott. Aztán mikor hazaindultunk, az úton elmesélte, hogy neki is van egy hasonló élménye.
– Még gyerekkoromban tanultam egy szép esti imát. Jobban mondva többet is, de a kedvencem az őrangyalos lett Ez volt az az ima, mely gondolkodásra késztetett. Az ok egy olyan félreértés, amilyenről beszélgettünk. Tudniillik, az imában én Őrangyal helyett következetesen sörangyalt mondtam. Bizonyára érezhettem, hogy valami hiba van, mert a sör­angyalon mindig elméláztam. Szégyellem magam, de csak felnőtt koromban jöttem rá a helyes kiejtésre. Szép ima, ezzel kívánok én is jó éjszakát!
 



Esti ima

Ó, édes Istenem!
Hálát rebeg lelkem,
hogy egész napon át,
úgy szerettél engem.

Bánom sok vétkemet,
Szent Fiadnak vére
mossa meg kegyesen
szívemet fehérre!

Virrasszon felettem
gondviselő szemed!
Kérlek, óvd az éjjel
testemet, lelkemet!

Szűz Anyám és őrangyalom,
legyetek énvelem,
ha ti rám vigyáztok,
nyugodt lesz éjjelem. Ámen.



Kísérlet

Megszokott és szeretett elfoglaltsága volt a 8 éves Róbertnek a mindennap esti imádkozás, a Mi Atyánk. Eleinte csak mondta sorra az imádság szavait, nem sokat meditált azok értelmén, csak egy kifejezés késztette töprengésre: nem tudta elképzelni, hogy a jó Isten milyen kísérletbe akarna vinni minket? Mert nem lehet valami kellemes dolog, hiszen arra kérjük, hogy: NE vigyen minket kísérletbe. Csak akkor könnyebbült meg a lelke, mikor rájött, hogy nem kísérlet, hanem kísértés az, amitől óvjon minket az Úr.

Lejegyezte: Tóth Ildikó, Tompa Anna elbeszélése nyomán

Nagyon szeretek olvasni. Mondhatni, szenvedélyesen. Azóta, hogy megtanultam összeolvasni a betűket, hogy nagy ámulattal felfedeztem, hogy a M-A-M-A az mama, és igaziból is anyát jelent! Nem tudom, osztálytársaim hogyan élték meg, de rám valósággal sokkoló hatással volt a ráébredés az írás és olvasás közötti összefüggésre! Attól kezdve állandóan olvastam. A kirakatok feliratait, a reklámokat, szüleim könyvtárának címeit, a vásárolt élelmiszerek márkajelzését, mindent. Persze, nem mindent értettem meg, például a mai napig sem tudom, tulajdonképpen mit tartalmazott a „Kiahtas tea” feliratú dobozunk.

Gyerekkorom egyik legkedvesebb olvasmányai között tartom számon Benedek Elek és Pósa Lajos 1922–1940 között megjelent gyermeklapjait, a Cimborát, az Én Újságomat és a Pajtást. Félreértés ne essék, nem vagyok még ennyire öreg, nem az én, hanem a szüleim gyerek- és ifjúkorának olvasmányait gazdagították ezek a színvonalas kiadványok.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2026. március 26.
Kedves Híradó Olvasók! Az előző számban Krasznahorkai László Nobel-díjának örülhettünk – ezúttal pedig a Stockholmi Magyar Nagykövetségnek köszönhetően olvashatunk a díjátadó ceremóniáról, valamint a legújabb magyar Nobel-díjasunkat övező rendezvényekről, tehát tovább folytatjuk az örömünnepet. A számtalan Krasznahorkai-regényt megfilmesítő Tarr Bélától…
Tovább
Tarr Béla és a figyelem etikája

Tarr Béla és a figyelem etikája

Könyvespolc 2026. március 26.
Tarr Béla halála egy olyan életmű lezárulását jelenti, amely saját filmnyelvi és etikai pozícióját következetesen a mozgóképes kultúra gyorsuló áramlásán kívül alakította ki. Filmjeit gyakran lassúnak, könyörtelennek vagy nehezen befogadhatónak nevezik; ezek a jelzők azonban inkább a befogadás korabeli tempójáról…
Tovább
Finom illesztések – Golden repair

Finom illesztések – Golden repair

Képzőművészet 2026. március 26.
„Mit tud nyújtani egy múzeum mint fizikai és szellemi tér a helyreállítás és a jóllét koncepciójának hangoztatásán túl egy gyógyulásra vágyó világban?” A családban gyakran emlegetett gyerekkori emlék, amikor unokanővérem Commodore 64 gépét kötöttük össze a tv-készülékkel kábelek segítségével, és…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME