A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy töri a magyart... Ugyan már! Attól még nem lesz rossz ember... A nagymama így is nagyon szereti…” (Maximum nem érti és kalács helyett kalapácsot fog neki sütni... de azt ugyanolyan határtalan szeretettel... feltéve, hogy nem csak virtuálisan teheti mindezt.)

Nos, igazuk van. Valóban aranyos és valóban nem lesz ettől rossz ember. Ugyanúgy fog szeretni, ugyanúgy fog ölelni, játszani, hisztizni, tudni fog enni, inni, fogat mosni, és azt is pontosan fogja tudni, hogy mikor kell a finom, testes, zamatos marhahúslevesbe a kaprot aprítani. (Receptet sajnos nem tudok írni, mert én ezt már nem tanultam meg...)

 

Csupán egy dolgot nem fog tudni: a világ legszebb, legnehezebb, legösszetettebb varázsnyelvét, ezt a szellemi örökséget valódi mélységében megérteni és megélni. (...olyan mély, hogy már magas...)

Persze lehetne vitatkozni, hogy számít-e ez egyáltalán egy olyan gyereknek, aki külföldön él és egy gyökeresen más kultúrában szocializálódik, jobb esetben még saját nyelve is van azon országnak. Ugye, ha már van egy anyanyelv, minek kell kettő? Logikus. Vagy inkább tragikus?

 

De szerencsére akad olyan is, akinek fontosak a gyökerek, fontos, hogy a gyereke is rácsípjen a kezére Csip-csip csókázás közben, fontos, hogy tudja, ki volt Petőfi, fontos, hogy a Tüskevár ugyanolyan libabőrt okozzon, mint nekünk tizenévesen, de talán mind közül a legfontosabb: ne fakadjon sírva, ha a fagyis dobozban a mandulás-pisztáciás-karamellás-eperszószos vaníliafagyi helyett töltött káposzta lapul... (Egy valamirevaló magyar ezt el is várja.)

 

Utóbbiaknak bizony nagy öröm, hogy van egy hely, a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület, ahol a hasonlóan gondolkodók összejöhetnek és áramoltathatják azt az életenergiát, ami minden magyarba beleszületik. Sokkal könnyebb a gyerekeknek így átadni a kézzel nem fogható, szavakkal nehezen elmondható magyarságtudatot. Játszva épül be az ősi tudás, fejlődik a szókincsük és észrevétlenül fonódik a kötelék, amely megtartotta a magyarokat jósorsban-balsorsban évezredeken át.

Minden foglalkozáson igyekszünk az aktualitást a hagyományokkal ötvözni, mert jó, ha tudják a gyerekek, hogy Halloweenkor nem a boszorkányokat és a zombikat ünnepeljük oly’ nagy áhítattal, hanem egy újabb esélyt kapunk a megértésre, miszerint a halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé...

Egyáltalán nem baj, ha megtanulják körömkefével tükörfényesre suvickolni a csizmájukat, majd hatalmas izgalommal várják bele a jól megérdemelt virgácsot...

Vagy ha összeülünk a szülőkkel együtt egy közös adventi koszorúkészítésre, ahol elhangzik az is, hogy még véletlenül se Taxus baccata-val, azaz Tiszafával (igen, a latin nevét is megtanulják) fedjék le a koszorút, ugyanis minden része erősen mérgező!  

 

Sokan talán azt felejtik el, hogy amit egy gyerek otthon a levegőből is magába szív, azt itt bizony nekünk kell biztosítani plusz munkával, sokszor úgy, hogy két ember tölti be az összes létező rokon szerepét... Nem könnyű feladat!

De nincs más választás, ha azt szeretnénk, hogy amit mi megkaptunk a szüleinktől, nagyszüleinktől, ők is továbbadhassák majd a gyermekeiknek, unokáiknak, hogy a végén ne csak magyarul beszélő svédeket, hanem svédül beszélő magyarokat neveljünk.

 

Írta: Légrády Éva

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME