A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain jelentek meg. Előzőekben megtudhattuk a lovagrend kialakulásának körülményeit, működésének alapelveit, tevékenységének célját lg. Sebestyén Gábor nagypriortól. Ezután beszélgettünk lg. Reményi Györggyel, akinek megismertük páratlan életrajzát, és azt, hogy egy frissen avatott lovagnak milyen szigorú feltételeknek kell megfelelnie.

A visegrádi székhelyű Lovagrendet csaknem 7 évszázada alapította Károly Róbert magyar király. Akkoriban az udvari rendtartás jelképes feladatait és az udvar lakóinak védelmét látták el a lovagrend bátor tagjai. A napjainkban nemzetközileg is képviselt rend 1990-ben megszületett rendi alkotmánya, mely az egykori lovagok eszmeiségét viszi tovább. Minden áprilisban találkoznak a lovagok személyesen Visegrádon. 2023-ban ezen az eseményen lg. Reményi Györgyön kívül lg. Giber Tamás Gáborral is sikerült beszélgetnem, akinek egyedülálló történetét egy, a korábbiakban már megszokott hagyományos interjú formájában igyekszem most Önök elé tárni.

KBG: Mesélj, kérlek néhány szót a gyerekkorodról!

GTG: Magyarországon, Budapesten születtem. Középiskolai tanulmányaimat is Budapesten végeztem, majd felvételt nyertem a Rigai Légiközlekedési Egyetemre. Nagyapám még kulák volt, ezért édesapám nem tanulhatott tovább, de én már igen. Pilóta szerettem volna lenni, de a szigorú orvosi vizsgán nem sikerült átmennem. 1980-ban végeztem a középiskolát, utána jött a 9 hónap katonaság, ezután kezdtem az egyetemet 1981-ben. Engem három egyetemre is felvettek. A Budapesti Műszaki Egyetemre, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára és a Szovjetunióba, a Rigai Repülőműszaki Egyetemre. A Szovjetuniót választottam. Az orosz tudásom ugyan a béka feneke alatt volt, de akkor úgy volt, hogy majd az egyetemen mindenki megtanul oroszul. Így is lett. Az anyanyelvem magyar, de felsőfokon beszélek még oroszul, angolul és lettül. Kijevben kezdtünk egy nyelvi előkészítőn, és utána eldöntötték, hogy ki marad Kijevben és ki megy Rigába. Én Rigába kerültem. Ott rádiómérnöki végzettséget szereztem 1987-ben.

KBG: Hogyan alakult az életed, diplomával a kezedben?

GTG: Azután hazajöttem, de 1990-től visszajártam autóriasztókkal és biztonságtechnikai berendezésekkel kereskedni. 1991-ben pedig át is költöztem az akkor már önálló és szabad Lettországba. A többi magyar társam később mind hazajött, csak én maradtam, meg a kárpátaljaiak. Amikor a Szovjetunió felbomlott, ők is Lettországban maradtak, de csak hontalan státuszt kaptak, mert nem lett volt a nemzetiségük. Szereztem egy közgazdasági végzettséget is a rádiómérnöki mellé, jelenleg is ezekben a szakmákban dolgozom. Főkönyvelő vagyok, a saját cégeinknél én vezetem a könyvelést. A cégekben biztonságtechnikával foglalkozunk. Őrzés-védés, biztonságtechnika a profilunk. Rádiómérnökként természetesen értek a biztonsági rendszerekhez, a rádióberendezésekhez és a lokátorokhoz, valamint a navigációs rendszerekhez is. Ezt a tudásomat is tudom hasznosítani. Készítettünk teljes tűzriasztó-, beléptető-, és videórendszereket. Én telepítettem a magyar fejlesztésű rendszámfelismerő rendszert is a lett-orosz és a lett-belorusz határra.

KBG: Sok munkátok van?

GTG: Ma már igen, mert megismert bennünket a piac. De türelem kell a diaszpóra létben a siker eléréséhez. Az a lényeg a letteknél, hogy nagyon oroszellenesek. Mikor megtudták, hogy magyar vagyok, akkor minden rendben volt. Állami megrendeléseket kaptam a tudásomnak köszönhetően. Most olyan házakat őrzünk, ahol milliomosok laknak. A lakások több millió euróba kerülnek, és mi adjuk a recepciós- és őrszolgálatot. Oda nem ültethetsz be bárkit. Mert a lakók odajönnek, a problémáikkal, amelyeket meg kell oldani. Mi fölvesszük a problémákat, megpróbáljuk megoldani őket, és ha nem sikerül, továbbítjuk az illetékes cégek felé. A biztonsági videórendszert is mi működtetjük. Feladatunk a hibák észlelése esetén, a riasztás. Ha van például valami csőtörés, akkor azt észlelni kell, tudni kell, hol kell a vizet elzárni stb. Tehát bárkit nem ültethetek oda, én meg magamat nem tudom klónozni. Persze én vagyok a legjobb, de belőlem csak egy van. Néha én magam ülök be, mert például éppen nincs kit odatenni. Hát ez az én üzletem. Néha meg a dolgozóim is tőlem várják a gondjaik megoldását. Nyugodtan dolgozniuk kellene és ezért kapniuk a fizetésüket. Ehelyett engem keresnek a problémáikkal, amit nekik kellene megoldani. Persze egyszerűbb, ha a főnök megoldja a dolgozói családi problémáit.

KBG: Most is Lettországban élsz?

GTG: Igen, az 1990-es évek óta ott lakom. Ott nősültem, ott születtek a gyermekeim. Két gyermekem van, egy 22 és egy 24 éves lány. Ők is magyar állampolgárok. Ennek az az oka, hogy amikor születtek, az édesanyjuk nem volt lett állampolgár és így ők elvileg nem kaphattak lett állampolgárságot. Lettországban ugyanis az ország lakóinak csak körülbelül a fele kapott állampolgárságot, a lett származásúak, az orosz és más nemzetiségűek nem. Köztük volt az összes lettországi magyar, akik mind Kárpátaljáról származnak. A kormányunk, amikor lehetővé tette, hogy állampolgárságot kapjanak, akkor lett nekik rendes magyar útlevelük és újra meglelték egykor elveszett magyar Hazájukat. Láttam az örömkönnyeket azoknak az öregeknek a szemében, akik 15-20 évig hontalan útlevéllel jártak és sehova sem tartoztak. A feleségem is hontalan volt, amíg le nem tette a lett állampolgársági vizsgát. Ezért döntöttünk mi is úgy, hogy a gyerekeink magyar állampolgárok legyenek.

KBG: Mit csinálnak a gyerekeid?

GTG: A nagylányom tavaly elvégezte a Lett Állami Egyetemet gyógyszerész szakon. Most már gyógyszerészként dolgozik. Igen ügyes gyógyszerész. A kicsi pedig két évet járt Magyarországon az ELTE-re nemzetközi gazdálkodás szakon. Sajnos belenyúltunk ebbe a Covid dologba és nagyon rossz volt neki, mert egy évig be volt zárva egy lakásba egyedül. Sem a nagyihoz nem mehetett el, sem a húgomékhoz és az egyetem is csak online működött. Úgyhogy most visszajött Rigába, folytatja a Lett Állami Egyetemen ugyanazt a szakot gazdasági diplomáciával kiegészítve. Egyébként kitűnő tanuló!

KBG: Hány magyar él ma Lettországban, és mennyire összetartó az ottani magyar közösség?

GTG: Lettországban nagyjából 300 magyar él, de közülük csak én kerültem oda Magyarországról. A többiek, mint már említettem, mind kárpátaljai „trianoni” magyarok. Ők még akkor kerültek át Lettországba, amikor még a Szovjetunió létezett és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságból tanulni, vagy dolgozni jöttek ide. Van egy társaságunk, a Lettországban Élő Magyarok Balaton Társasága, 50-55 fős aktív tagsággal. Tagjai vagyunk a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének (NYEOMSZSZ) is. Annak a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, a SMOSZ is tagja.

KBG: Neked van valamilyen funkciód ebben a közösségben?

GTG: A Balaton Társaságban elnökhelyettes vagyok, a NYEOMSZSZ-ban elnökségi tag. Wurst Erzsébettel együtt a magyar nyelv oktatásáért felelek. Van egy magyar nyelvtanítást segítő honlapunk is, az Őrszavak. Ezt most újítjuk meg, ahol rengeteg, a magyar nyelv oktatásához szükséges segédanyag lesz feltéve a tanároknak. A honlap nyelve magyar, de itt van Lettországban a szerveren és egy temesvári srác segít a programozásban. Nálunk, Lettországban egyre kevesebben tanulnak magyarul, leginkább csak azok, akiknek a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges a nyelvtudás. Szombaton és vasárnap hétvégi tanfolyamon tanítok.

KBG: Hogyan őrzitek magyarságotokat?

GTG: Nálunk jelentős a magyar társasági élet. Most is megyünk gulyáspartira, buszt rendelünk, és mint mindig, én főzöm a gulyást. A baj csak az, hogy az itt élők már öregek, a fiatalok elköltöztek máshová. Húsvét, karácsony, október 23-a, ezeket is mindig megünnepeljük. Összedolgozunk a magyar nagykövetséggel. Tehát őket is mindig meghívjuk a rendezvényeinkre, ahogy ők is minket az ő rendezvényeikre.

KBG: Jó a kapcsolatotok a lett politikusokkal is?

GTG: A politika és az üzleti közeg sem stabil. Három-négy párt van összesen a koalícióban. Érted ezt? Minden héten ezzel balhéznak, hogy most szétugrik a koalíció, most nem hullik szét a koalíció. Így csak pozitívan szólhatok a FIDESZ kétharmadhoz, harmadszor vagy negyedszer – így kell ezt csinálni! A FIDESZ a migránsokat és a szivárvány ideológiát biztosan nem fogja beengedni Magyarországra. Lettországban meg rengeteg probléma van anélkül is, amit meg kellene oldania a kormánynak. Ez az elit harminc éve azért van hatalmon, mert azzal ijesztgetnek mindig mindenkit, hogy visszajönnek az oroszok. Hát ez még mindig bejött nekik.

KBG: Említetted, hogy a lettek nagyon oroszellenesek. Hogyan viszonyulnak hozzánk, magyarokhoz?

GTG: Nem mindenben élvezzük ugyanazokat az előnyöket, mint a született lettek, de a lényeg, hogy nem vagyunk oroszok, ezért igazából problémát sem jelent számukra a magyarságunk. Sajnos az a helyzet, hogy a lettek nagyon nem értik kormányszinten, hogy mi mit akarunk a magyarokkal Kárpátalján, meg főleg a magyar nyelvvel. Mert ők ugyanazt csinálják az orosz és más nyelvű nemzetekkel, mint az ukránok a magyarokkal. Tehát nem fogják beismerni, hogy ez nem engedhető meg, mert ugyanazt csinálják. Vigyázniuk kell nekik is. Ebbe még mindig, mindenkinek beletört a bicskája, ha elnyomta a nemzetiségeket. Én nem vagyok diplomata, tehát nem vagyok kötve semmihez, így a beszélgetésekben ezt gyakran elmondom.

KBG: Köszönöm, hogy megosztottad velem és az olvasókkal ezeket a tapasztalataidat. Most váltsunk témát! Mióta vagy tagja a lovagrendnek?

GTG: Tavaly lettem felavatva Szent György lovaggá. Már 2019-ben lett volna az avatás, csak közbejött a Covid19, ezért 2020-ban és 2021-ben nem volt megtartva az avatás. Előtte, egyedüliként végigcsináltam a 3 éves novícius időszakot is. A novícius időszak létezik a többi lovagrendnél is. Például a templomosok is hiszik, hogy nem lehet valaki azonnal lovag. Nem úgy van az, hogy te egyből lovag leszel, először apródnak, aztán novíciusnak, azaz „új fiúnak” kell lenned. Tehát meg kell tanulni mindent és meg kell érni  a lovaggá váláshoz. Sok mindent kell megtanulni ahhoz, hogy lovaggá válhasson az ember. A rendünk 1326-os Alapokmányában is szerepel ez az intézmény. Az ember először apród lesz, azután novícius.

KBG: Hol telt a három novíciusként töltött éved?

GTG: Portugáliában, Tomárban. Ott volt egy hatalmas váruk a templomosoknak, ami gyakorlatilag egy hatalmas erőd, a lakókörletekben hatalmas folyosókkal és kis szobácskákkal. Az alsó szinten volt a novíciusok körlete, fölöttük meg külön a lovagok laktak. A lovagok fegyverhordozói a novíciusok voltak. Volt mindennap vívás, olvasás, hittan. Tehát készültek a lovagságra, és amikor a nevelőjük úgy ítélte meg, hogy készen vannak, akkor lovaggá ütötték őket. Én is kijártam a három évet, majd lovag lettem. Büszke vagyok, hogy a lovagrend befogadott. Nem mindenkit fogadunk be. De a lovaggá válás nem a pénzről szól. Nem úgy van, hogy ha van pénzem, akkor lovag leszek, hanem azt már előzőleg ki kell érdemelni és két lovagnak is kell ajánlást adnia hozzá.

KBG: Hogyan éled meg, hogy lovag lettél?

GTG: A belépési ceremónia része a lovagi eskü, ami egy életen át kötelezi az embert. Az eskü megerősíti, hogy én belépek ebbe a lovagrendbe és betartom a szabályait. Úgy viselkedem, ahogy az lovaghoz illő. Az eskü szövegében nincsen benne, hogy holtodiglan, de meglepődtem, mikor megtudtam, hogy nem lehet a rendből csak úgy kilépni. Te esküt tettél és azzal felesküdtél, mint a katona egy országra és arra, hogy segíteni fogod a szegényeket, az elesetteket és a rászorulókat, tehát karitatív dolgokat végzel. Én nem tudom elképzelni, hogy ne vegyek részt a karitatív munkában. Személyesen sem ismerek senkit, aki ki akarna lépni, de már hallottam ilyen esetről. Ez még akkor is így van, ha megváltozik az embernek a pénzügyi helyzete, tehát nincs pénze. Ha azt mondja valaki, hogy hát most nem tudok adakozni, mert magamra, magamnak sincs, akkor senki nem követeli, hogy adakozzon. Attól még te a lovagtársunk vagy és az is maradsz. Összetartozunk, rendtársak vagyunk, jóban és rosszban, egész hátralévő életünk alatt.

KBG: Zárjuk ezzel a gondolattal beszélgetésünket! Köszönöm, hogy megismerhettelek.

GTG: Én köszönöm, hogy bemutatkozhattam neked és az olvasóknak.

Az interjút készítette: Kálmán Botond Géza (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

A szöveget rendezte: lg. Sebestyén Gábor (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább

Egyesületek

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulóját gyűltünk össze megünnepelni. Különös örömömre szolgál, hogy ezúttal egy fiatal…
Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME