Körkép

Zorán Göteborgban

2011.október 3-án éppen a Duna-tv csatornájára váltottam, amikor a Kívánságkosár c. műsor Noémije a vendégül hívott Stevanovity Zoránt üdvözölte és kérdezte a hét végére tervezett göteborgi koncertjének előzményeiről. Fiatalok számára természetes, de számomra, aki hónapokkal a II.világháború kezdete előtt születtem, szinte hihetetlen: Zorán ott ül Budán egy stúdióban, és öt nappal később már itt énekel Svédországban. Igaz, hogy a Wizzair gépén 100 perc az út Budapesttől Göteborgig, de október 8-án, azon a szombati napon Zorán és még nyolc másik érdekelt hajnali 4-kor kelt, két órával később pedig már közeledtek a 11.000 méteres magassághoz. Aznap este 23.30-kor búcsúztam Zorántól a koncertet követő vacsora után. Hogy ő és a „csapat” többi tagja mikor került ágyba, nem tudom, de hajnal előtt ez nehezen volt elképzelhető, mivel igen sokan akarták közelről látni, beszélni vele és a három nagyszerű énekesnővel (Óvári Éva, Kabelács Rita, Péter Barbara), akik szólistákként is remekek voltak; a kiváló zongoristával, Kovács Péterrel és Sipeki Zoltánnal, aki Magyarország egyik legjobb gitárosa. Nem baj. Másnap úgyis vasárnap volt...

Zorán koncert. Fotó: Bánovits András

Három technikusukat (Kiss Vas János, Vertetics Imre, Bodor istván) távozásomkor láttam megérkezni a Magyar Klub helyiségébe. Fáradtak lehettek...

: Maróti László; 2011. december 09.; Találatok: 2690

Bővebben: Zorán Göteborgban

Szent István ünnepére

(A stockholmi Magyar Házban 2011. augusztus 20-án elhangzott ünnepi beszéd)

Kedves ismerőseim, barátaim, kedves mindnyájan! Kedves Szent István napját ünneplő svédországi magyarok!

Huszonöt évi, kerek negyed századnyi svédországi életemben ötödik alkalommal köszöntöm ezt a napot a nevetekben, veletek együtt. Lehet, sőt biztos, hogy azok közül, akik az első alkalommal hallgattak, már sokan nem élnek; lehet, sőt valószínű, hogy – ötéves szakaszokkal számolva – a legközelebbi felkérésnek én sem tudok eleget tenni. Már ennek is nehezen tudtam.

Az öt alkalom közül négyszer álltam előttetek a stockholmi Magyar Házban, a mait is beleszámítva. Egyik felszólalásom a tångagärdei gyülekezeti házhoz közel eső templomban történt.

Szent István szobra Esztergomban

Minden alkalommal hangsúlyozni próbáltam és most is hangsúlyozok Szent István napjával kapcsolatban két dolgot.

Egyik az, hogy három magyar nemzeti ünnepünk, március 15-e, október 23-a és augusztus 20-a közül az utóbbi, a mai a legfontosabb. Nem azért, mert ez Magyarország hivatalos állami ünnepe; nem azért, mert erre a napra sütik meg az ország kenyerét s lövik fel egy-egy pompás tűzijáték rakétáit három magyar városban; nem azért, mert ez nem egy-egy dicsőséges, de hamar eltiport, vérbe fojtott szabadságmozgalmunkhoz fűződik – hanem azért, mert ennek évezredes háttere és transzcendens tartalma van. Nem egy eseményhez vagy eseménysorhoz fűződik, hanem egy életműhöz, amely megalkotta és életben tartja Magyarországot.

: Veress Zoltán; 2011. október 10.; Találatok: 2367

Bővebben: Szent István ünnepére

Magyar tőrvívó olimpikonunk, Maros Magda a Peregrinus klubban

Igazi szenzációban volt részünk május 17-én: Maros Magda, olimpiai ezüstérmes és kétszeres bronzérmes, világbajnok és háromszoros magyar bajnok tőrvívó látogatott el a stockholmi peregrinusokhoz. Személyes emlékekkel teli, Siker-e vagy kudarc az olimpiai ezüstérem című előadásából sok érdekes tanulságot vonhattak le a résztvevők, akik később közvetlenül is beszélgethettek a híres élsportolóval.

Maros Magda, olimpiai ezüstérmes és kétszeres bronzérmes, világbajnok

és háromszoros magyar bajnok tőrvívó

A sport közismerten elsősorban a test nevelése. Fontos azonban jellemformáló szerepe is - erre utalt az előadást megnyitó Hemingway-idézet. A fiatal sportoló a legfontosabb emberi erényeket játszva, a játékon keresztül tanulja meg. Az összetartás, az önfeláldozás, a kitartás, a gyors és önálló döntés és az ellenfél megbecsülése olyan értékek, amelyek aztán egy életen keresztül végigkísérik az embert.

A vívás, mint sportág, a párviadal (emellett a lovagi játékok és a katonai felkészítések) hagyományaiból ered. A párbaj arra az előfeltételezésre épült, hogy az ember becsülete nem alku tárgya: vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszíti. A párviadalok során nem a győzelem volt a legfontosabb, hanem az, hogy a párbajozók bebizonyítsák: a becsület megvédéséért az életüket is hajlandóak kockáztatni.