A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Vipassana naplók # 2

Fénydagály
(Hétfő reggeli derengés)

Én, enyém. Ekörül forog minden. Minden, ami fanyar és haragos és tűz. A mindennapos rituálék tartják egyben a rendszert. Ha bármelyik apró összetevő elmarad, akkor szépen, fokozatosan szétmállik a kiegyensúlyozottság. Sötét kockák lebegnek a levegőben és a tudat tiszta fényébe repülnek, amint feltűnnek, zavaros vibrációt keltenek, tele türelmetlen indulatokkal, melyek savasan sisteregnek a háttérben. Én, enyém. Jön egy impulzus a külvilágból és magával ragad. Reakcióba lépek és azonosulok, reakcióvá változom. Én, én, én. Enyém, enyém, enyém.

forrás: pixabay

Ülök. Az ülésért ülök, semmi másért. Nem kell, hogy cél hassa át az ülést. Szemlélem a fájdalmat, ami fél óra után jelenik meg. Hagyom, hogy a türelmetlenség előbb feszültséggé, aztán fájdalommá tűnjön át a tudat mikroszkópja alatt. Szétterül, elborítva az elmét és pulzál a szív ritmusára. Gyönyörködöm. Aztán lassan elmosódik, feloldódik, felszívódik, semmivé válik. Csönd van. Fénydagály. Egy végtelen üdvös pillanat zuhan kívül téren és időn... Majd váratlanul életre kel egy hang és összerombolja a harmóniát, akár a szerzetesek a mandaláikat, egyetlen mozdulattal. Lassan materializálódik a létezés. Tompa, nehéz testiség. Rideg drótkötelek feszülnek. És megjelenik az én, és megjelenik az enyém. Én és a tudatom, én és a testem. A tudatom és a testem. És én? Vajon ki lehet ez az én, aki a tudaton keresztül figyeli a testet és önmagával is birkózna, de hiába, ahogy a szem sem láthatja önmagát csak a tükörben talán, ugyanúgy a tudat is csak a tartalmait látja, melyek kitöltik. De honnan-e tartalmak? Az elme vibrál hibás neoncsőként az általa teremtetett múlt és jövő illúzió skálán vagy máshonnan érkeznek? Elképzelem az óceán víztükrét. Ha szélcsend van, akkor nyugodt és teljesen sima, de ha mozgásba lendül a levegő, a víz is kénytelen vele tartani. Amikor az ember kiüríti a tudatát, megtapasztalja egy pillanatra, milyen a nyugodt óceán, de amint megjelenik egy erő, az elme azonosul vele, létrehozva az érzelmekből és gondolatokból álló hullámokat, melyek végül többnyire az anyagban nyerik el végső alakjukat. És így szemlélem magát a létezést is. Isten az óceán, a végtelen tudatosság, melynek sem kezdete, sem vége, sem negatív vagy pozitív irányultsága nincs, mert mindazt, ami létezik és azt is, ami nem létezik, magába foglalja, a képzelet is kevés hozzá, hogy még akár csak közelébe is érhessen misztériumának, ezért a belőle hullám formájában elszakadt individuális tudat nem képes felérni hozzá, csak abban az esetben, ha felismeri az azonosságát vele. Az alapállást. Mindaddig viszont, amíg önmagát hullámként éli meg, fájdalmasan csapkod a felszínen, végül egy sziklafalon törve meg.
És van ebben az intuícióban valami megnyugtató. Mert, ha az ember akár pillanatokra is eléri az óceáni csend állapotát, tudja, hogy nyugalma ürességéből fakad, abból, hogy egy rövid időre elfelejti, hogy tajtékozzék. Ezért, amikor majd végül egy utolsó, az ég felé törő hullámtaréj képében visszahull az óceánba, tudja, nincs mitől tartania, csupán egy szélcsendes állapot következik, és akkor ugyan átváltozik, mert hullámléte visszaigazodik a határtalan víztömegbe, összekeveredik, elvegyül, mielőtt újra mozgásba lendülne, és új hullámokba ragadtatná magát, mégis megérti, hogy félnie nem kell.
A reggeli ülés véget ér, a nap besüt a redőny rései között. Hétfő reggeli derengés, ami egy utolsó felismerést és analógiát hoz magával. Milyen csodálatos, amint a nap önmagát emésztő fájdalmas tüze jótékony tiszta fénnyé válik ebben a folyamatban, ami átvilágít a végtelen sötétségen és ránk vetül végül, milliárd apró tükörszilánkra, ezáltal életre keltve, hogy belobbanó saját tűzsorsunk szenvedésekkel teli rítusa megteremthesse a Misztérium Magnumot, a valódi lét kezdetét, a bennünk megnyilvánuló isteni által.
„A tűz kínja a természetet jelenti a tudásban, a fény pedig az isteni szeretet tüzét, mert a fény szintén tűz, de ajándékozó tűz, mivel önmagát mindennek odaadja és adományában élet és lét van.” (Jakob Böhme)

Írta: Csépányi László
 

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Olvasó! 2021. október 07.
Lassanként beköszönt az ősz, rövidülnek a nappalok, hűvösebbek az éjszakák, színt váltanak a lombok, mielőtt lehullva avarrá válnak. Az évkör azon időszakában járunk, amikor egymást érik a nemzeti ünnepeink, emléknapjaink. A nyárvégi augusztus 20-a az államalapítás és az államalapító Szent…
Tovább
A lélek sötét éjszakája

A lélek sötét éjszakája

Könyvespolc 2021. október 07.
(Magyarázatok a Kármel hegyre vezető út című vershez)
Tovább
Angelica Olsson kiállítása Göteborgban,a KCV galériában, 2021 áprilisában

Angelica Olsson kiállítása Göteborgban,a KCV galériában, 2021 áprilisában

Képzőművészet 2021. október 07.
Fekete és szürke négyzetes felületek montázsai különböző változatokban, nagyon munkásan és személyes kézírással – valahogy ez a kiállítás látogató első benyomása, az egy vajdasági művésztelepet is megjárt svéd művésznő „What remains are future ruins”vagy svédül „Det som återstår är framtida…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább

Egyesületek

Lovagi torna és királyi étkek a Tavaszi Szél évnyitó táborában

Lovagi torna és királyi étkek a Tavaszi Szél évnyitó táborában

Új vezetőséggel, de a korábban megszokott lelkesedéssel és izgalommal kezdte meg az előttünk álló tanévet a göteborgi Tavaszi…
Viszlát nyár, jó volt veled!

Viszlát nyár, jó volt veled!

Élménybeszámoló a malmői Pannónia klubból. A nyár ismét mozgalmasan telt. Több kisebb-nagyobb lélegzetű programunk volt, sok időt töltöttünk…
Hírek a malmői Hungaroclubból 0821

Hírek a malmői Hungaroclubból 0821

A koronavírus miatt az év első öt hónapjában egyesületünk nem talákozott zárt helyiségben. Áprilisban tagjaink egy része szabadtéri…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME