Palotai Gábor munkáit mindenki ismeri, aki már járt Svédországban. Az Eniro és a Sweco logóját, a Gula Sidorna 2002-es kiadását vagy a svéd dzsessz zene legismertebb együttesének, az Esbjörn Svensson Trionak az albumait köszönhetjük neki. Sok híres cég bízta meg, hogy tervezze meg arculatukat, emblémájukat.
Az interjú előtt próbáltam személyes információkat összegyűjteni, hogy ne felkészületlenül érkezzem, de az alapadatokon kívül szinte semmit nem találtam. A honlapjából kiindulva egy keménykezű vezető tervezőt képzeltem magam elé, aki mindig pontos és a munkáit a legnagyobb odafigyeléssel készíti. Ez persze mind igaz, kivéve a keménykezűt, hiszen Palotai Gábor a valóságban egy rendkívül közvetlen, kedves, a munkájában maximalista ember. Nemhiába kapott 5 különböző munkája ebben az évben Red Dot díjat, amelyet csak a legjobb designerek érdemelnek ki.
Személyéről és munkásságáról kérdeztem.
Palotai Gábor designer többek között az Eniro,
a Sweco logóinak Red Dot díjas tervezője
- Miért döntöttél úgy 1980-ban, hogy Stockholmba költözöl? Volt valami különleges oka, amiért Svédországot választottad?
- Akkoriban az egyetemen nem sok mindent engedtek csinálni. Mindenkinek attól kellett félnie, hogy valamiért kirúgják. A szimpátia elég fontos volt és talán még most is az. Én is folyamatosan a kirúgástól féltem, de engem valamiért átengedtek és erre büszke vagyok. Egy dologra jó volt ez a tapasztalat: megtanultam küzdeni. Rájöttem, hogy otthon nem tudnék karriert csinálni, a design még gyerekcipőben járt és nem éreztem, hogy ez hamarosan változni fog. Egy Svédországban élő magyar galériatulajdonos látta a diplomamunkámat és meghívott egy kiállításra Stockholmba. Ez volt a különleges ok, de ez nem volt előre eltervezett tudatos lépés, inkább egy szerencsés véletlen.
- Mikor döntöttél úgy, hogy itt maradsz? A családod biztos nehezen fogadta a döntésedet. Nehéz volt számukra elengedni téged?
- Tudtam, hogy a kiállításról már nem akarok hazamenni. Anyukám ezt érezte és nagyon megviselte, legalább tíz évig nem tudta feldolgozni. Persze azt is tudta, hogy jó döntést hozok, mivel otthon nem sok lehetőségem lett volna. De akkor nem lehetett csak úgy kiköltözni valahova, mint most. Akkoriban ez végleges döntés volt egy jó időre. Nem lehetett csak úgy elutazni aztán pedig két hónap múlva hazamenni meglátogatni azokat, akik otthon maradtak. Az elszakadás egy hosszabb időre szólt, és nem volt egyszerű.
- Amikor Svédországba költöztél tudtál svédül?
- Nem, egy betűt sem, de angolul tudtam és az sokat segített. De nagyon szerettem a Bergman filmeket és azok inspiráltak, hogy megtanuljak svédül. Folyton az járt a fejemben, hogy „bergmanul” kell beszélni. A filmek légköre, a nyelv mind nagyon vonzott, és én is így szerettem volna megszólalni, csak azért, hogy ebbe a miliőbe csöppenhessek bele. Meg aztán a szakmámban mindent svédül kell elmagyarázni. Persze mindenki beszél angolul is, de sokkal egyszerűbb a dolgokat svédül közölni. Mindemellett pedig ezt az országot választottam arra, hogy itt éljek, így magától értetődő volt, hogy megtanulom a nyelvet is.
- A Magyar Iparművészeti Főiskola (most már MOME) után a Kungliga Akademien för de fria konsterna tanulója lettél. Miben volt más a svéd egyetem a magyarhoz képest?
- Először is azért jelentkeztem a svéd egyetemre, hogy tanulóként kezdjem az itteni életem. A svéd egyetemen az otthoni tapasztalatokkal ellenkezőket szereztem. Ami otthon hiba volt, az itt mindenkinek tetszett. Ezt eleinte nagyon nehéz volt feldolgozni, nehéz volt átállni, hiszen belémrögzült, hogy mi minden nem tetszik a tanároknak. Ezt a berögződést kellett átgondolnom, mindent, amit otthon rossznak találtak jóként érelemezni. Az egyetemen az is furcsa volt, hogy a tanárok segítőkészek voltak és odafigyeltek a diákok munkáira. Sokkal inspirálóbb közegbe csöppentem, ahol nem kellett semmitől tartanom, legalábbis attól nem, hogy bármelyik percben kirúghatnak. Az egyetem után felvettek a Beckmansba, ahova egy évig jártam és innen ajánlottak egy munkahelyre.
- Hogyan kezdődött el svédországi pályafutásod? Milyen nehézségekkel találtad szembe magad?
- Az első munkahelyemet nem nagyon szerettem, mert szakmailag nem voltak nagyon erősek, de kezdésnek megfelelt. Saját keresetem lett és önállóan teljesítettem megrendeléseket. A munkáim miatt lassan kezdett a szakma felfigyelni rám és kezdtem díjakat nyerni. Az első munkám miatt hívtak meg dolgozni egy magasabb szintű munkahelyre. Remek lehetőség volt, szakmailag pedig kiemelkedő.
- Befolyásolja munkáidat az, hogy Magyarországon nevelkedtél?
- Persze, hiszen minden, amit tudok Magyarországról hoztam, de itt kaptam lehetőséget arra, hogy mindezt megfogalmazzam és formába öntsem. A Bauhaus (vagyis a magyar avantgárd formavilága és az 1960-es évek) művészetével szimpatizálok leginkább. Kassák munkássága például meghatározó volt.
- Nehéz azonosulni egy egy megrendelő kérésével?
- Először is meg kell érteni, mi a megbízás célja, lényege. A megrendelő kérdését át kell formálni egy jó válasszá. Én intuitívan dolgozom, hiszen van egy megérzésem, hogy mit szeretne a megrendelő. Amikor hozzám jönnek, sokan nem tudják pontosan, mit szeretnének, és ezt szavakba önteni se mindig tudják - ez a feladat nehéz része. De egy idő után kialakul valamilyen elképzelés a fejemben a cégről és ezt alakítom tovább, amíg elégedett nem leszek az eredménnyel.
- Hogyan képzeljünk el egy munkafolyamatot?
- Az első találkozás után egyszerűen kell megfogalmaznom magamnak, hogy vajon mire gondolnak a megrendelők. Ez olyan néha, mint kibogozni a gordiuszi csomót. Ezek után javaslatokat teszek a megrendelőnek, illetve megmutatatom, hogy mire jutottam. Lassan körvonalazódni kezd egy embléma egy logó, és a megrendelő is tisztábban kezdi látni, hogy mit is akar. Sokan, akik designt vesznek, nincs tapasztalatuk, nekem pedig egy alapötlettel kell előállnom számukra. Ezt az alapötletet lehet utána dramatizálni, alakítani, míg formát nem kap. Én általában egy, a cégre jellemző formát emelek ki és azt nagyítom fel, teremtek köré formavilágot. Ez egy hosszas folyamat és közben folyton egyeztetünk a megrendelővel - kicsit olyan ez, mint egy teniszmeccs.
Hotel Skeppsholmen
- Mitől jó egy logó? Mi az, amitől betölti szerepét?
- Minden leleplező a designban. Képesnek kell lenni arra, hogy megmagyarázd, miért azt a bizonyos logót, emblémát választottad; a másik fele a mágia, ezt teszem én hozzá. Egy logó egy egész céget képvisel, de hogy az miért működik? Ez a mágia. Azért működik, mert tetszik az embereknek, fontos az érzelmi kötődés is. Nagy nyomás van egy tervezőn, hiszen egy logó, vagy embléma az, ami az egész céget képviseli, amit aztán tartalommal töltenek meg, de hogy az jól működjön, ahhoz olyan forma kell, amit értenek az emberek, amire emlékeznek és amit nem kevernek össze semmi mással. Szeretem ezt a fajta kihívást.
- Mit tartasz fontosnak, elsődlegesnek egy embléma, logó tervezésekor?
- Talán azt, hogy a megrendelő is elégedett legyen vele és én is. A megrendelőnek a cége függ ettől, nekem pedig a jó hírem. A legfontosabb persze, hogy működjön a logó, vagyis hogy betöltse a küldetését, képviseljen egy céget, úgy hogy arra az emberek emlékezzenek.
- Egyedül tervezel vagy egy egész csapat áll a kész munkák mögött?
- Többen is dolgoznak velem, általában négyen, öten vagyunk, ha ennél többen lennénk, az már túl sok lenne, de folyton cserélődnek. Fontos, hogy ne csak egyedül legyek, amikor tervezek. Muszáj, hogy új dolgokat hallgassak meg azoktól, akikkel együtt dolgozom, hogy mindig friss tudjak maradni. Együtt inspiráljuk egymást és mindenki a legjobbat nyújtja. Az is fontos, hogy a munkatársaim meglepjenek valami jó ötlettel, megoldással időről időre, de fontos, hogy én is képes legyek őket meglepni, hogy tanuljanak, fejlődjenek szakmailag.
- Hogyan jellemeznéd a stílusod?
- Két fajta designiskola van, ami inspirált. Az egyik az 1920-as évek német iskolája, mely erősen expresszív formákat alkalmaz, amit aztán később - szerintem - rossz irányba vittek el. A másik a svájci iskola, ami többnyire csak betűből és ezek kombinációiból áll. Megbízható és tiszta formákat eredményez. A svéd design is inkább ehhez közelít és engem is ez befolyásol erősebben, a már említett magyar avantgárd mellett.
- Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
- Egyikre sem különösebben, de arra büszke vagyok, hogy 5 különböző munkánk ismét Red Dot díjat kapott. Egészen meglepett, hogy ennyi munkát érdemesnek tartottak a díjra. Persze mindig a legjobb eredményre törekszünk, de nem hittem volna, hogy ennyire tetszik a megrendelőn kívül valaki másnak is, amit csinálunk. Szakmailag nagy elismerésnek számít és ezért nagyon jól esett.
- Vannak még kihívások?
- Persze, csak mert díjaztak bennünket, nem állhatunk meg. A díj azt jelenti, hogy amit csináltunk, azt elismerik, vagyis folytatnunk kell, mert érdemesek vagyunk rá. Mivel lehet vajon ezt túlteljesíteni? Talán még több igényes munkával.
- Magánjellegű munkáid is vannak?
- Igen, pont ezen dolgozom mostanában. Sok régi tervezésemet kerestem elő és néztem át és sok olyan dolgot csináltam régen, amit most újra felfedezek. Olyan dolgokat is találtam, amiket most lehet használni, mert most jött el az idejük, megértek. Önmagamhoz megyek látogatóba, ha úgy tetszik. Szeretek könyveket tervezni vagy videókat csinálni, ezek közül néhány fent van a honlapunkon is. Néha jó csak a saját dolgaimmal foglalkozni.
- Mit üzensz a pályakezdőknek?
- Nemzetközi perspektivában gondolkozzanak. Próbálják megújítani és tovább vinni a szakma határait. Legyenek maximalisták ömagukkal szemben és törekedjenek igényes munkák elvégzésére. Ehhez már csak átélés és odaadás szükséges.
Köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok!
Kérdezett: Réger Zsófia
- Réger Zsófia
- Találatok: 3262
