A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

”Az akvarellezés nagyon sok örömöt hozott az életembe”

 

KÉRDÉSEK BARTHA MAGDOLNA AKVARELLISTÁHOZ
 
Bartha Magdolnát jó néhány éve ismertem meg a stockholmi Magyar Házban. Már nem is tudom, milyen esemény vagy rendezvény hozott bennünket össze, de arra világosan emlékszem, hogy férjével, Lászlóval együtt mintegy berobbantak a magyar egyesületi életbe. Közvetlen, őszinte és beszédes lévén hamar elárulta magáról, hogy az erdélyi Várfalváról származik, hogy betegápolással foglalkozik (de azelőtt számtalan más, ugyancsak emberközpontú, gondozó-ápoló jellegű szakmát is kitanult és kipróbált), hogy van egy felnőtt fia és hogy szabadidejében akvarellezik. Lassanként aztán a képeivel is megismerkedhettem-megismerkedhettünk, hiszen kiállított a Magyar Házban, az Önképzőkör több nyári táborában, valamint egyéni és csoportos tárlata is volt svéd galériákban. Eleinte kicsit ódzkodott a nyilvánosságtól, mint ahogy ettől a beszélgetéstől is, mert szerénységében úgy vélte, amatőrként nem illik be a Híradóban bemutatandó képzőművészek sorába, de aztán végül mégis kötélnek állt.
 
f_24_1.jpg
Bartha Magdolna
 
Kedves Magdi! Kérlek, először is mutatkozz be, mondd el mindazt, amit rólad tudni kell ahhoz, hogy téged és képeidet megismerhessük, megérthessük, megszerethessük!
 
Amint már említetted, Várfalván születtem, Torda közelében, az Aranyos völgyében. Mindig örömmel emlékezem rá és beszélek róla, pedig itt éltem le életem legrövidebb – és egyik legszebb! - periódusát. 14 éves koromban elkerültem otthonról, és azóta  már csak látogatóba járok haza.
 
f_24_13.jpg
 
Azon gondolkozom, hogy melyik lehetett az a pillanat, amikor te ecsetet ragadtál és a kezed alatt a fenyvesek, nyírfák, sziklák, madarak, virágok elkezdtek élere kelni? Honnan tudtad, hogy valami kikívánkozik belőled, és hogy éppen ilyen formában? És honnan tudtad, hogy ez sikerülni is fog?
 
A gyermekkori emlékek és a svédországi festői tájak adták és adják a mai napig is az ihletet képeimhez. Fontos megemlítenem, hogy 7. osztályos lehettem, amikor Radu Maiert, a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanárát kihelyezték Várfalvára rajztanárnak. Hamar meglátta bennem a tehetséget, és a kolozsvári képzőművészeti középiskolába irányított. Sajnos, az életem nem úgy alakult, de azt akkor megjegyeztem magamnak, hogy van tehetségem, és alkalomadtán elkezdhetek festeni. Az idő tovább érlelte bennem a szép és a művészet iránti érdeklődés. Ha későn is kezdtem el, az akvarellezés nagyon sok örömöt hozott az életembe. Alig tíz éve jött a gondolat, hogy jó lenne megvalósítani gyermekkori álmomat, a festést. A következőképpen történt:
 
2000-ben hosszabb betegszabadságra kerültem, és mert hirtelen sok időm lett (és ez számomra nagyon szokatlan volt), gondoltam, megpróbálom az akvarellezést. Azonnal rájöttem, hogy ez az, ami eddig hiányzott az életemből. Ekkor kezdődött számomra az új élet, új világ. Hogy sikerülni is fog, azt nem tudtam előre, de kedvem mindenképpen volt hozzá. Ami kikapcsolódásnak, időtöltésnek indult, az végül egészen más dolog lett. Bekapcsolódtam a művészet világába! Tanfolyamra jártam és párhuzamosan, könyvek alapján fejlesztettem technikámat. Mindmáig tagja vagyok egy akvarellcsoportnak; ez sokat segített és segít a fejlődésben.
 
f_24_3.jpg
 
Volt-e benned mindig egy szépre való késztetés? A részletekre való odafigyelés? Alkotásra való vágy és hajlam?
 
Több, mint valószínű, hogy már gyermekkorom óta volt ilyen irányú érdeklődésem; felfigyeltem a virágokra, tájakra, madarakra. Már ekkor sokat rajzoltam. Nem olyan régen beszéltem az unokatestvéremmel, és elmondtam neki, hogy akvarellezem. Nem lepődött meg. Jól emlékezett, hogy gyermekkorunkban én állandóan rajzoltam és festettem. Mivel elég kicsi növésű voltam, emlékszem, hogy vagy édesapám tette alám a bundás lájbiját vagy édesanyám a párnát, hogy az asztalt felérhessem és rajzolhassak. Később, az iskolában, a füzetem szélét rajzoltam tele. Sokat gyönyörködtem az Aranyos völgyében, az alacsony felhőkből kiugró hegyekben, a völgyet takaró ködös tájban meg a virágos rétekben.
 
f_24_2.jpg
 
Miért választottad éppen az akvarellt kifejezési formának? Hogy lested el vagy tanultad meg a technikáját? Mik ennek a műfajnak az előnyei és buktatói?
 
Az akvarellt azért választottam, mert ez talál a türelmetlen természetemhez. Gyorsan kell történjen, nagy koncentrációt igényel és gyors eredményt hoz. Bukatói nincsenek, de állandó gyakorlást és sok munkát igényel ahhoz, hogy megtanuld és megőrizd a technikát.
 
Mi a fejlődésed mozgató rugója? Hogyan állapítod meg, hogy valami úgy jó, ahogy van, vagy lehet-e másképp is csinálni? Vagy: mikor vagy elégedett és mikor nem? Kik a legkonstruktívabb kritikusaid?
 
A mozgató rugót a szüleimtől kaptam, génjeimben és neveltetésem által. Édesapámtól szárnyakat kaptam, édesanyám pedig megtanított mindkét lábammal a földön állni. Hogy mikor vagyok elégedett, azt nehéz megmondani, mert még mindig azon dolgozom (ez a mozgató rugó). A legkonstruktívabb kritikusom én magam vagyok és az akvarellcsoport, no meg természetesen a család.
 
f_24_14.jpg
 
Vannak-e szívedhez közelebb álló témák? Itthoniak vagy otthoniak? Van-e kedvenc saját alkotásod, és ha igen, mi teszi azzá?
 
Kedvenc témáim a virágok, a madarak, és nagyon szeretek tájképet festeni. Mivel már húsz éve itt élek, hát inkább itthoni témákat festek. Otthon túl ritkán vagyunk és túl rövid időt töltünk ahhoz, hogy időm lenne festeni. De már festettem sok más helyen is(Mallorca, Velence, Kanári-szigetek, Norvégia...). Kedvenc képeimtől eleinte nem akartam megválni; egy dobozban őrizgettem őket. Egyszer csak rádöbbentem arra, hogy a dobozban csak elfekszenek, míg az emberek falán élnének – azóta semmit sem tartok meg, sőt, mindig úgy érzem, hogy a témát következő alkalommal még jobban tudom és fogom majd megfesteni…
 
Mi a véleményed: mi a fontos az életben és mikor vagy boldog?
 
Szerintem az életben az egészség, a család, a lelki egyensúly a fontos, mert ezek nélkül nehéz élni, és még nehezebb lenne alkotni.
 
Köszönjük a beszélgetést!
 
 
Kérdezett: Sántha Judit
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME