Egy francia költő, Baudelaire Az utazás című versének néhány sora jut eszembe:
„A kisdiák mereng mappán és tarka képen / s a Mindenség neki mint lelke éhe, tág.
Óh, mily nagy is a föld a lámpák fénykörében, /s ha már emlékezünk, mily kicsiny a világ!”
A verset Tóth Árpád fordította, és egy híres „bogarász”, vadász, Molnár Gábor egyik könyvében bukkantam rá. Az író az idézet után így folytatja: „Melegem támad a verstől. Hajt, sodor az új élet felé. Ez az, amit magam is keresek, hiszen én is voltam kisdiák, aki merengett a mappán és tarka képen. Most meg már magam is utazom…”
Aki képzeletben be tudja járni a vágyott helyeket, annak dupla öröm, ha álma meg is valósul. Utazni jó, de nem mindig lehetséges! A fecskéknek igen, ők meg is jöttek a tavasszal, Spádáné Veress Ildikó meséjének folytatásában olvashattok erről. Régi barátunk, Bazsó is utazásról írt, olvassátok szeretettel, és ne feledjétek, kíváncsian várom jelentkezésetek. Mese, vers, vagy csak egy egyszerű beszámoló kerül ki tollatok, illetve a billentyűzet alól, szívesen és érdeklődve olvasom.
A cím nem változott: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.