Gulag-túlélő, 794-es rab, 3 napból 9 év lett, ifjúságát 16 éves korától 25 éves koráig Szibériában, különböző Gulag-táborokban töltötte.

Fiumében született magyar szülőktől, de az állam megkövetelte mindenkitől az olasz neveket. Rokonoknál, Győrben nevelkedett, innen vitték el 1945-ben a bevonuló szovjet csapatok 3 napos kihallgatásra. A szovjet csapatok ellen elkövetett szabotázs, kémkedés vádjával 10 évi deportálásra ítélték, kiskorúsága mentette meg a halálbüntetéstől.

A különböző Gulag-táborok szörnyűségét erős lelki-testi erejének köszönhetően élve hagyhatta maga mögött.

Sztálin halála után, 1953-ban szabadult, olasz állampolgárként Olaszországba került. 1954-ben érkezett Svédországba, ahol újra találkozhatott, egyesülhetett testvérével, Teddyvel. A megpróbáltatások megerősítették a demokráciába vetett hitében.

Idejének, erejének java részét a kommunista terror borzalmainak ismertetésére fordította. Élőszóban ismertette a személyes és sorstársai tapasztalatát gimnáziumokban, egyetemeken, munkahelyeken. Két könyvben örökítette meg a Gulagban átélt éveit: „En överlevares dagbok”, valamint „I Stalins våld, fånge 794 berättar”. Szomorúságára a könyvek nem jelentek meg Magyarországon.

92 éves koráig a Stockholmi Magyar Ház és a Katolikus Kör aktív látogatója volt. Hallhattuk Szibériában és Svédországban írt verseit a megpróbáltatásokról és a jobb jövőbe vetett bizalmáról.

 

Röviddel 95. születésnapja előtt távozott tőlünk.

Nyugodj békében, Ferkó!