Bemutatkoznak a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai

Nyomtatás

 

 

Az előző évek sikerén felbuzdulva, idén nem kevesebb, mint öt magyarországi ösztöndíjast fogadhattunk a Kőrösi Csoma Sándor program keretében. Komáromi Marcit és Berecz Katát már nem kell bemutatni a Híradó olvasóinak, nekik most is Stockholmban van a főbázisuk. Ezúttal viszont a nyugati és a déli országrésznek is jutott egy-egy segítő. Márton Júlia főként Göteborg és környékén tevékenykedik, míg Komáromi Kristóf Halmstadból, valamint Molnár Anna Lundból a déli egyesületek munkáját segítik. Múlt lapszámunkban Komáromi Kristóf és Molnár Anna mutatkoztak be a Híradó kérésére, ezúttal Anna kérdéseire Márton Júlia válaszol, és mesél magáról.

-          Mutatkozz be kicsit, mivel foglalkozol, milyen céllal érkeztél Svédországba?

27 éves andragógus vagyok. Végzettségemet tekintve négy különböző terület, a művelődésszervező, a humán szervező, a munkavállalási tanácsadó, és a személyügyi szervező ismereteit sajátítottam el az öt éves felsőfokú tanulmányi éveim alatt. Tanultam neveléstudományi, pszichológiai, jogi, közgazdasági, és szociológiai ismereteket, aminek hasznát veszem a munkám során olyan esetekben, mint például tanfolyamok, rendezvények szervezése és résztvevők toborzása, motiválása, valamint a rendezvényhez szükséges ismeretek összegyűjtése, rendszerezése.

Budapest mellett, Budaörsön lakom, és egy közművelődési intézményben dolgozom - a jelenlegi svédországi időszakot leszámítva- már három éve. Felsőfokú tanulmányaimat a Kodolányi János Főiskolán kezdtem 2007-ben, majd az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karán 2014-ben végzetem az andragógia (művelődésszervező) mesterképzésen. Már az egyetemi képzés alatt lehetőségem nyílt a szakmámban dolgozni, mivel kulturális menedzserként kezdtem dolgozni a budaörsi Ifjúsági Klubban. Nagyon szeretem a munkámat, mivel közel áll hozzám a kultúra, a művészet, és szeretek emberek közt lenni. Kreatív és impulzív személyiség vagyok, jól alkalmazkodom az új helyzetekhez, és nyitott vagyok a változásokra. A munkám során gyakran kerülök döntéshelyzetekbe, mivel megbízott vezetőként dolgozom, és öt másik munkatársammal együtt szervezem a helyi kulturális életet. Igazi kihívást jelent heti 6 napon át színvonalas és szórakoztató rendezvényeket szervezni a fiatalságnak. A hétköznapokban különböző szakkörök, kiállítások, koncertek, táncórák, pszichológiai előadások sokaságával próbáljuk színesíteni a helyi lakosság életét, hétvégén pedig családi rendezvények, kulturális napok, szezonális fesztiválok váltakoznak.

Svédországba a Kőrösi Csoma Sándor Program keretén belül érkezetem elsősorban Göteborg, Jönköping, Borås és Oslo városaiba, és ahogy korábban az elődeim is, azzal a céllal érkeztem, hogy a helyi magyar egyesületek tevékenységeiben segédkezek, igény szerint olyan foglalkozásokat, rendezvényeket tartva, amire az adott közösségnek szüksége van, legyen szó akár gyermek, akár felnőtt programokról.

-          Mi volt a motivációd, miért jelentkeztél a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjára?

Amikor véletlenül elém került a KCSP pályázati felhívás, akkor már hetek óta foglalkoztatott a gondolat, hogy jó lenne a szakmai tudásomat és a kapcsolatrendszeremet kibővíteni és kamatoztatni egy új közegben. Budaörsnek, ahol dolgozom, több külföldi kapcsolata is van elsősorban Németországgal, Görögországgal, de Szlovákiában és Szerbiában is vannak ún. testvérvárosai. Úgy gondoltam, az mindenképpen a város és a munkahelyem hasznára is válik, ha közművelődési tapasztalatokat tudok gyűjteni külföldön, a fejlett nyugat-európai országokban, és visszatérve azokat kamatoztatni tudom helyi szinten. Mivel nagyon szeretek utazni, és a skandináv kultúra mindig is vonzott, jó lehetőségnek tartottam, hogy jelentkezem a programra, és megpályázom Svédországot és Norvégiát. Reménykedtem, hogy a több száz jelentkező közül a száz szerencsés közé én is bekerülök, és végül sikerült. Mivel a munkahelyemen vezetői beosztásban dolgoztam, nem volt könnyű megoldani a helyettesítésemet, de végül sikerült mindent időben elintézni, így július végén két másik szerencsés ösztöndíjas társammal együtt vágtunk neki az svédországi útnak.

-          Mivel foglalkozol pontosan az egyesületeknél, miből áll egy munkahét?

A magyarországi munkámhoz képest 180 fokos fordulattal jött a változás a hétköznapokban. A megszokott napi 8-10 órás munkaidő itt megszűnt, itt inkább a teljesítmény minőségét mérik, és nem a ledolgozott óraszámokat. Mondhatni, hogy kötetlen munkaidőben dolgozom, ami sok szempontból hatékonyabb. Igaz, vannak hátulütői, amikor este 11 órakor is még táblázatot, plakátot szerkesztek, vagy hosszú órákat utazom egyik városból a másikba rendezvényről-rendezvényre. De végső soron minden áldozat megéri, mert az egyesületek valóban értékelik az áldozatos munkát.

Főként a hétvégék sűrűk, szombaton a göteborgi Tavaszi Szél Egyesületnél tartok délutáni gyerekfoglalkozást, vasárnap pedig Boråsban, az ottani frissen alakult magyar egyesületnél dolgozom. Emellett Oslóba járok át havi rendszerességgel, a Norvég-Magyar Egyesület elnök asszonyának, Nagy Luciának segíteni. Igény szerint a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör rendezvényein is besegítek, legutóbb a Rúzsa Magdi koncerten volt rám szükség. Ezen kívül volt alkalmam helyettesíteni a göteborgi Nyelvcentrumban a magyar órákon, ami nagyszerű élmény volt. Januártól Jönköpingbe is járok majd a helyi rendezvényekre, és többet fogok utazni a hétköznapokban, mert a többi ösztöndíjassal közösen turnézni fogunk az országban a közös előadásunk kapcsán.

-          Hogy érzed magad Svédországban, mit gondolsz az országról?

Ahogy korábban is mondtam igen közel áll a szívemhez a skandináv kultúra, ennek oka, hogy évekkel ezelőtt volt alkalmam ösztöndíjas diákként az egyetemen egy szemesztert Svédországban, Halmstadban tanulni, és ez igen nagy hatással volt rám. Szívből örültem, hogy visszajöhetek ebbe a meseszép országba, ahol minden rendezett, szervezett, ahol barátságosak, segítőkészek az emberek, és ahol mindig van idő egy „fika” szünetre.

Kulturális szempontból nagyon tetszik, hogy sok energiát és pénzt áldoznak a közművelődésre, szépen felújított, karbantartott minden közintézmény, múzeum, kultúrház. Interaktív, gyerekközpontú rendezvényekben sosincs hiány, az infrastruktúra pedig néha elképesztően magas egy–egy intézmény esetében.

 

A göteborgi Tavaszi Szél Egyesület évnyitó táborában UNO maraton (Tångagärde)

                        -           Hiányzik az otthoni munkahelyed?

Nagyon szeretek Budaörsön dolgozni, az ottani légkör egyedülálló számomra. A munkatársaim nem csak kollégáim, hanem egyben a barátaim is, így az elválás nehéz volt. De a program véget ér 2016 áprilisában, és én visszatérek Magyarországra. Természetesen jó érzés látni, hogy nélkülem is működnek a dolgok otthon, hogy az intézmény fejlődik, és sikeresek a rendezvényeink. Én pedig az itt szerzett tapasztalatokat majd beleépítem az otthoni kulturális életbe, színesítve a budaörsi rendezvényeket. Örülök, hogy részt vehetek ezen a programon, de ahogy a mondás is tartja, mindenhol jó, de legjobb otthon. Persze az élet sokszor hoz váratlan helyzeteket, és nem lehet tudni, hogy évek múlva hova sodornak a lehetőségek, mint ahogy azt sem sejtettem, hogy egyszer még visszatérek Halmstad városába, korábbi tanulmányaim helyszínére.

-          Mit gondolsz, hogyan tudod segíteni a svédországi magyar egyesületek munkáját?

Művelődésszervezőként azt a gyakorlati tudást tudom alkalmazni, amit a budaörsi munkahelyemen tanultam meg az évek során. Vezetőként nagy felelősség hárul rám, a munkám pontos tervezést és részletekre kitérő szervezést igényel. Egy kicsit mindenhez értenem kell a technikai háttértől kezdve, a grafikai és honlap-szerkesztési feladatokon át, a nyilvános beszédekig. Úgy gondolom ezek a kompetenciák itt is hasznosnak bizonyulnak.

Egy rendezvény esetében vannak alapvető szabályok, amik hozzájárulnak a sikerhez, de hangsúlyozom, nem mindig jelentenek garanciát. Az előkészületeket tekintve fontos, hogy időben legyen meghirdetve az esemény, figyelemfelkeltő és esztétikus plakátot készítsünk, lehetőség szerint adjunk kedvezményeket a belépő árából, a rendezvény során a hangulatért, a dekorációért, a tisztaságért mindig a szervező a felelős, az utómunka során pedig a dokumentálás (fényképek, videók megosztása), ami elengedhetetlen. Ezekben a munkálatokban én mind részt veszek, gyakran egyedül végzem a folyamatot, de szerencsére segítségemre vannak a szülők és az egyesület vezetői. Úgy gondolom, hogy a modern technika eszközeivel igenis élni kell a mai világban, ki kell használni az előnyeit: a Facebook, a Youtube és egyéb fórumok nagy szolgálatot tudnak tenni egy-egy rendezvény sikerességének esetében.

Én leginkább azzal tudok besegíteni a helyi egyesületeknek, hogy átveszem a szülők vállára nehezedő feladatokat, megszervezem és lebonyolítom a hétvégi rendezvényeket, előkészítem a programokat, beszerzem a szükséges eszközöket, új ötletekkel színesítem a közösségi életet. Idén volt évnyitó tábor, családos kirándulás, halloween buli és gyerekkoncert is a göteborgi egyesületnél, ami mind-mind kiválóan sikerült. Fontos tudni, hogy itt minden szülő a szabadidejét áldozza fel a hétvégi közösségi program érdekében, viszont az ösztöndíjasoknak ez főállású feladat, így ránk kell háruljon a nagyobb feladatrész.

-          Milyen jellemzők szimpatikusak az itteni emberekben, a szervezetek működésében?

Az itteni emberek, a közösségek egészen máshogy működnek, mint Magyarországon. Mivel itt kisebbségben élnek, evidens hogy az összetartásnak szorosabbnak kell lennie. De ez sajnos nem mindig van így. A beilleszkedés nem egyenlő a beolvadással, és erre a svéd állam nagy hangsúlyt fektet, azáltal hogy lehetőséget ad a kisebbségben élő nemzetiségeknek önálló kulturális élet fenntartására helyi szinten. Ez nagy előnyt jelent a magyar diaszpóra életében, hétről hétre találkozom új családokkal, akik először jönnek a közösségbe, és általában elégedetten térnek haza a programok végén. Az a fontos, hogy itt egységet képezzünk, a gyerekek egymással a magyar nyelvet beszéljék, és ebben a szülők is segítsenek. Sok esetben látom, hogy noha a szülő valamelyike nem magyar anyanyelvű, a gyermek mégis beszéli a nyelvet, jár a közösségbe. Ez sok áldozatot követel a szülők részéről, de úgy látom, megéri. Tetszik, hogy mindenkinek a véleménye számít a közösségben, hogy a diktatórikus megoldás helyett közösen próbálnak szervezkedni, hogy mindenki igyekszik kivenni a maga részét a szervezésből, előkészületekből. A foglalkozásoknál sok szülő itt marad, besegít, ilyenkor élénk társasági élet zajlik a felnőttek között is. Vannak egészen kreatív személyiségek a közösségben, akik fantasztikus ötletekkel gazdagítják a programokat, áldozatos munkájuk a többieket is motiválja.

-          Megítélésed szerint mire van leginkább szüksége a külhoni, és azon belül a svédországi magyaroknak?

Úgy látom, hogy a KCSP program nagy segítséget ad a helyi közösségeknek. Azáltal, hogy az anyaország egy főállású szervezőt küld, lehetőség nyílik aktív és rendszeres kulturális életet beindítani. Persze vannak régóta jól működő közösségek, de úgy gondolom, hogy egy fiatalos, kreatív lendület minden egyesületnél pozitív hatással bír. Fontos, hogy az anyanyelvápolásban egy magyarországi fiatal segít, és hangsúlyozom a fiatal jelzőt, mivel a közösségek jó részénél gyerekekkel dolgozunk, és ők könnyebben befogadnak egy fiatal, lelkes vezetőt. Fontos, hogy amit 9 hónap alatt kiépítünk helyi szinten, az hosszútávon is működő legyen, ne az adott személyhez, hanem inkább a közösséghez legyen köthető, mert így mások is tudják folytatni az általunk elkezdett munkát.

 

Kérdezett: Molnár Anna