Pecsét-lap

Nyomtatás

             te földes öklű

megmart

édes

kígyóseb

nyugtalan

agyam

zsíros lüktetése

nehéz a gondolkodás

nehéz a száz

mázsás

takarmány

anyám takar

befed

nehéz

dunnával

ingerek

erek inganak

a súlyos

ütőkben

megpróbáltam már

ruhám

levetni

de csontomra van varrva

mint avar

a tél lepedője alatt

s a var

melyet minden kisgyerek

százszor

újra és újra

játékból felkapar

sebes sóhaj

ó jajj:

újabb nap

de nem volt éjszaka

könyörögtem

nyöszörögve

hogy ne legyen több ricsaj

(szétpattan az ideg)

idegenkedtem

hogy ez egy idegen itt benn

nem ismertem magamra

és

nem is mertem magamra

nézni

mert ki voltam

fordulva

önmagam keretéből

átlógtam egy másik képbe

valakinek a képébe

 

Ózd–Uraj, 2006. január 9.

Írta: Antal Viktória