A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Nyomtatás

Olle Olsson Hagalund Műterem olaj vászon

Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon

 

A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra hív minket a svéd modernizmus vizein.

A Svéd modernizmus

Az 1900-as évek kezdetén nagy változások álltak be a svéd társadalomban. Az iparosítás elérte Svédországot, és kezdte nagyban átalakítani az országot. A művészeten belül is nagy átalakulások zajlottak le, megtörtént a modernizmus áttörése. Az előző időkben domináló nemzeti romantikának meg kellett hajolnia, ki kellett térnie egy új, a francia festészet által inspirált modern festészet elől.
Több, erős női művészet az élre tört, még akkor is, ha ebben a periódusban általában nehéz volt hallatni a hangjukat. Vera Nilsson és Siri Derkert tartoztak itt a megbecsült és hangadó művészek közé. Mindketten nemzetközi orientáltságúak, művészetüket politikai elkötelezettséggel egyesítették. Ezen kívül még Mollie Faustman és Tora Vego Holmström színben gazdag festészete is előtérbe került.
Az 1910-es évektől egy erős naiv tradíció nőtt ki Svédországban, olyan művészekkel, mint Olle Olsson Hagalund és Sven „X” Erixon. A naivizmus, ami tulajdonképpen a modernizmus része volt, azon alapult, hogy a művész a világot a gyermek, vagy az iskolázatlan egyén szemével kívánta láttatni. A naivizmus kissé idillikus és nosztalgikus alapállása ellenére is résztvevő volt a különben tekintetét előre szegező modernizmusban, és a maga sajátos módján kutatta a modern társadalmat és a benne élő modern embert.

 

Vera Nilsson (1888–1979)

Játszótársak, olaj-vászon, 1926. A festőnő polgári gyermekportrékat festett lendületes ecsetkezeléssel, bátor színhasználattal. Az egyik kislányt szemből (en face) ábrázolta, míg a másikat társa felé fordulva, félprofilból. A zsenge embercsemetéket kialakult személyiségként láttatja. Ábrázoltjait nem bájosan mosolygó, angyalszerűen idealizált, tetszetős kupidóként fogja fel, hanem a kisgyermek koravén, szenvedő mivolta is előtérbe kerül. A Sineraria, olaj-vászon c. képen, amit az ablakból látni lehet, az a művésznő témája. Az ablakon belül meleg van, ezért a növény zöld leveleket és színes virágokat hoz. Kívül barátságtalan idő lehet, hiszen a fák kopárak, kérgük komoran fekete. Viszont ott egy utat is látunk, ami mindkét oldalra elvezet, a teret a távol felé nyitja. A szabadulás lehetőségét is megmutatja a nyomasztó valóság ellenére. Expresszionista látlelet maréknyi optimizmussal. Az Ölandi tájképet (olaj-vászon, 1926) ragyogó fény világítja be, fokozza sztroboszkopikus erősségűvé a háttér megvilágítását, a nyugtalanul úszó felhőtömegek szélein. A dramatikus végkifejletet sejtető égbolt ritmusát átvevő szélfútta fák tekintetünket lefelé, a domborulat szélén, mintegy a mögöttes térben meghúzódó lakóépületek felé vezetik. A zúzmarás sziklák és meggyötört növények görcsbe rándulva vonaglanak a lejtőn lefelé, kifelé a kép teréből. Apokalipszis előtti hangulat. A festőnő tájképe télen, rossz időjárási körülmények között készülhetett. Ezért talán csak fekete-fehéret használt és egy kis vöröset.

 

Vera Nilsson 1888 1976 Játszótársak olaj vászon 1926

Vera Nilsson - 1888-1976 / Játszótársak / olaj-vászon / 1926

 

Vera Nilsson 1888 1976 Sineraria olaj vászon

Vera Nilsson - 1888-1976 / Sineraria / olaj-vászon

 

Vera Nilsson Ölandi tájkép olaj vászon 1926

Vera Nilsson / Ölandi tájkép / olaj-vászon / 1926

 

Siri Derkert (1888–1973)

 

Siri Derkert 1888 1973 Kettő és egy kiscica olaj vászon

Siri Derkert 1888-1973 / Kettő és egy kiscica / olaj-vászon

 

Önarckép, olaj-vászon, 1923. A képen szembeötlő a párizsi iskola hatása, elsősorban Marc Chagall térben kiterített figuráira, és a színhasználatra gondolok. A ruha színekkel való modellálása, plasztikussá tétele, valamint a háttérrel való hideg-meleg kontrasztja kiemeli a hölgy kissé robusztus alkatát, élénken tartja figyelmünket. A kompozíció talán egy kis kivetnivalót is hagy maga után, a fej fölötti nagy, üres térséget figyelembe véve. Kettő és egy kiscica, olaj-vászon. Két leány és egy kiscica lehetne a cím, vagy talán testvér? Nem valószínű, hasonló koruk miatt. Talán inkább két barátnő vagy testvér, amint játszanak egy kiscicával. Az állat deformáltsága játékos mozgékonysága miatt következhetett be a megfestés folyamán, amit utólag a művésznő már nem akart javítani. Hiszen a páros nagyon világos, meleg színekkel van modellálva, a kékesszürke háttér által is kiemelve. Nagyon igényes vállalkozás. Dupla portré, ahol az egyik lány személyisége megnyílik, megfigyelhetővé válik. A kompozíció fénykép alapú, egy történés kiragadott pillanatát zárja a kép keretei közé. Leány, olaj-vászon. Posztimpresszionista alkotás, itt a fény játssza a főszerepet. Kijelöli a kompozíció közepét, ahol is a helyet a festőnő lánya foglalja el. Úgy a festményen, mint ahogy valószínűleg az életben is. A tónusok nagyon gondosan kimértek, hideg és meleg fények és árnyékok váltogatják egymást. Tünékeny impresszió izgalmas festői struktúrákba rendezve. Az ecsetkezelés lendületes gesztusai miatt mintha kis aránytalanságot fedeznénk fel a fej nagyságának a meghatározásánál. Azonban a megjelent arckifejezés, a felsejlő személyiség ábrázolása feledteti ezt a kis rendellenességet.

 

Siri Derkert 1888 1973 Önarckép. olaj vászon 1923

Siri Derkert - 1888-1973 / Önarckép / olaj-vászon - 1923

 

Mollie Faustman (1883–1966)

Leány kék vízfelület előtt, olaj-vászon,1920-as évek. Ez a színeiben gazdag festmény egy alapvető kontrasztra épül. Ezért a kép jelentős felületeit elfoglaló narancs-piros ruha, szemben a víz kékjével. Ez a szemnek kellemes hideg-meleg kontraszt, vagyis módosított, enyhített narancssárga-kék komplementer kontraszt. Ezt kíséri a sziklákon látható szürkéslila árnyék kontra sárgásan meleg fények. A festő tulajdonképpen játszik a színek ellentéteivel, és az éles északi fénnyel. Néhány biztos rajztudással odavetett vonal erősíti meg a kép felépítését.

 

Olle Olsson Hagalund (1904–1972)

Műterem, olaj-vászon. A festő gondosan veszi számba műterem-otthona megjeleníthető részeit. A bejárat fölötti erkélyt, a szobák szerint számolt ablakokat, és az elefántcsonttorony felső emeletén berendezett kép-szentélyt, a műtermet. Nem zavarja a piros kabátos alaknak a házhoz képest való óriás volta. Mintha egy vidámparkban járnánk, nagyobb épület makettek között. Minden itt van, a fákon megszámolhatjuk a leveleket.

 

Sven X-et Erixon (1899–1970)

Sven X et Erixon A szövőműhelyben olaj vászon

Sven X-et Erixon / A szövőműhelyben / olaj-vászon

A szövőműhelyben, olaj-vászon. A kép főszereplője a készülő falikárpit, melynek nagy jelenetét fejjel lefelé fordulva látjuk a göngyöleg közepén. Ez az elem nyit perspektíva szerinti mélységet a nézőnek, és így érzékeljük a sematikusan ábrázolt szövőnők egymás mögöttiségét. Bal felől egy óriásira nyúlt festőállványt látunk rejtélyes funkcióval. Legfölül fehéren izzó lámpák kapnak helyet. Ezek furcsa lebegésükkel, elhelyezkedésükkel csak enyhén erősítik az egyébként erős térbeli rövidülést.