A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban

Carl Kylberg, Hazatérés, olaj, vászon

A meghirdetett kiállítás megtekintését a múzeum állandó anyaga felől kezdtem. Ezért először az emeleti termeket vettem szemügyre. Az egyik ilyen helységbe lépve azon nyomban Carl Kylberg „Hemkomsten” („Hazatérés”) című, 1938-ban festett, ikonikus vásznával találtam magam szemben. Rögtön egy kép, amely magával ragad, amely nem ereszt. Akárhányszor is látom újra, mindig meg kell állnom, hogy újra és újra szemügyre vegyem. Keresem-kutatom a kép születésének titkait. A képpel szomszédos falon tájékoztató szöveg, melyben a kiállítás rendezői értesítenek a következőkről:

A színezés úttörői

Ez a terem bemutatja a göteborgi koloristák svéd elöljáróit a 30-as évekből, „A varázslatos szín, a göteborgi kolorizmus új fényben”című kiállítás egyik részeként. A göteborgi kolorizmusnak olyan előtörténete van, amely kolorizmust a nyugati parton ápoltak, szoros kötődésekkel Norvégiához és Dániához.
Carl Kylberg, a színek romantikusa – aki a századfordulótól 1906-ig Göteborgban lakott, valamint 1921–1926 között újra –, az első helyre lett állítva, mint a kiapadhatatlan inspiráció forrása. 1927-ben bemutatták néhány festményét a „Modern Svéd Művészet” c. kiállításon, a göteborgi Műcsarnokban.1936-ban saját kiállítást kapott. Kylberg érett műveit feloldott körvonalú, vibráló színvíziókként lehetne jellemezni. „Ne légy túlságosan világos!” – írta a jegyzeteibe. Formanyelve összhangban állt a nyugati filozófiák iránti érdeklődésével, és a művészről mint szellemi hírvivőről alkotott felfogással. Kylberg színhasználatát – mint az érzelemmel telített üzenet hordozóját – követték a göteborgi koloristák, de a szellemi téma nélkül.

 

Gösta Sandels, Önarckép, olaj, vászon

 

Tor Bjurström, Kirakódóhely, olaj, vászon

 

Tor Bjurström, Naplemente, olaj, vászon

 

Tor Bjurstöm, Tájkép sziklákkal, olaj, vászon

 

A „Fiatalok” művészcsoportban lezajlott modernista szétszóródás eredményeként a Stockholmban, 1909-ben bemutatkozott ún. Matisse tanítványok jó része (Tor Bjurström, Carl Ryd, Gösta Sandels, Birger Simonsson, Sigfried Ullman) a nyugati partvidéken telepedett le. Felfokozott színhasználatukon és a nyugati partvidék tájainak szeretetén keresztül ők vállnak a göteborgi koloristák előfutáraivá. Közülük érthető módon Bjurström külön jelentőségre tett szert, mivel a ’20-as években a Valand Művészeti Főiskolán tanított, de még Ryd, Simonsson és Ullman is rövidebb-hosszabb ideig az iskola képviselői voltak. Sandels bágyadt romantikáján és ultramarinkék, smaragdzöld és borvörös színhasználatán keresztül inspirált, de egy külföldi útján fiatalon meghalt. Vegyünk szemügyre most néhány jellegzetes, kiállított alkotást! [A teljes képválogatás a Híradó honlapján, a Képzőművészet rovatban tekinthető meg jelen cikk képgalériájában. – A szerk.]
Tor Bjurström Tájkép sziklákkal című alkotásán a gyors megfogalmazás miatt talán kissé sematikusra egyszerűsített tájképet látunk. Az ehhez hasonló gyermeki egyszerűséggel visszaadott elemek később is megjelennek Bjurström és az általa befolyásolt csoport munkáiban.
Nézzük meg ugyanezt a jelenséget egy másik festményen! Bjurstöm Kirakodóhely című olajfestményén láthatjuk, hogy számára a kifejezés szabadsága felülírta a perspektíva szabályait, még a fény-árnyék szabályos alkalmazását is, hiszen egyetlen tónusban egymáshoz rendeli a kép elemeit, gyermeki látásmóddal. Bjurström Naplemente című festményén már szabályos horizont és lokális színek jelennek meg. A vakító napfény fenséges szabályossággal tükröződik a víz felületén. Nem tudjuk, hogy sziklákat vagy fákat látunk az előtérben, de a levegőperspektíva nagyon hatásos. Megjelenik a vastagon és sötétre festett kontúr, mint annyi más expresszionista festőművésznél. Akár perspektivikusan felénk vetülő árnyékokról is beszélhetnénk, hiszen ezek a vonalak nagyon is a teret írják le számunkra.
Gösta Sandels Önarcképe komplett festői és egyúttal rajzi tudásra is épül. Fény-árnyék, a formák lekövetése az európai portréfestészet hagyományainak tiszteletét tárja elénk. A lelkiállapot kifejeződése már csak következmény. A háttér színeinek megválasztása tovább fokozza a drámai hatást. A Hölgy és csendélet című olajfestmény jellegzetes fél-életkép. Költőien stilizált, a párizsi iskola hatása egyértelműen kimutatható, gondoljunk csak Matisse, Chagall hasonló megoldásaira. Festőnk igenis törekszik rajzi ügyességre, a megfigyelés pontosságát kihangsúlyozva. Egy felkészült alkotó munkája.