Kedves Híradó Olvasók!

Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már,
nincs is magas és nincs számunkra mély.
Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,
mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal,
ha jő az éj?

Ti messze költők, akik távol innen
emelkedtek az Isten szívihez,
mi földön ülünk már s szavak hamúját
kapargatjuk, és fölzokogva kérdjük,
mi lesz, mi lesz?

A versünk is már csak segélysikoltás,
mely ki se hat a tűzön-poklon át,
mint gyönge csecsemőé, kit megölnek,
és mint a szűzé, akit meggyaláznak
a katonák.

Tegnap volt a Nemzeti Összetartozás Napja.
Kosztolányi Dezső fent idézett, Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben című verse mindennél beszédesebb. A csontig hatoló tehetetlenség érzéséből fakadó sikoly az egész szöveg. Mi is lehetne Kosztolányi számára az első, legpánibb félelem: mi lesz a nyelvünkkel? Aztán kozmikusra tágul a kérdés, „mi lesz, mi lesz” – úgy mindennel. Hátborzongató képpel zárul a költemény – a halálraítélt, magatehetetlen csecsemő és a meggyalázott szűz segélysikolya száll mindenfelé.
De süket most a „mély” és a „magas” is.
Ha kicsit visszatekintünk, mi is történt a legutóbbi szám megjelenése óta, elsőként megemlíthetjük, hogy lezajlott a SMOSZ tavaszi közgyűlése, valamint a
NYEOMSZSZ évi közgyűlése is. Az utóbbi eseményt megelőzte az első Nyugat-Európai Ifjúsági Konferencia, azaz megalakult az ifi NYEOMSZSZ.
A SMOSZ ebben a számban vesz végső búcsút Kádár Attilától, Bitay Zsolt tollából származó gondolatokkal.
A Könyvespolc | Diavetítő rovatban Csépányi László A háromtest-probléma című Cixin Liu regény világában időzik. A Korzó hasábjain többek között Kozsák Rudolf Árpád szatyrok párbeszédén keresztül veti fel örökérvényű kérdéseit, melyhez érzékletes illusztrációként
Bihaly Borbála grafikája társul.
Bartos-Imreh Boróka jóvoltából Benczédi Zsuzsa nénivel ismerkedhetünk meg az Interjú rovatban.
A túra- és bicikliszezon legjavában járunk. Nyakunkon a nyár. Most egy időtlen túrát porolok le emlékeim
tárházában. Igazából tavaly októberi élmény, szóval azért nem is olyan régi. Dobogókő–Prédikálószék–
Vadálló-kövek–Rám-szakadék–Dobogókő nyomvonalon sétáltam egyet. Az egyes helyszínek önmagukban is megállják a helyüket, elég közismertek is, de így együtt
egészen ütős párosítást alkotnak.
Jó pihenést, sok-sok élményt kívánok mindenkinek!