Kedves Híradó Olvasók!
Minden márciusban annak öröme tölt el, hogy hamarosan itt a tavasz – a természet újjáéled, a tavaszi hérics, a leánykökörcsin, a hóvirág, az erdei szellőrózsa, a különféle kosborok, májusban pedig a piros kígyószisz bontja szirmait. Eszembe jut, ahogy sétálok kis falum „hegyei” (valójában dombjai) között, Urajon – virágoznak a kökénybokrok, tavaszillat vesz körül, ezernyi rovar dong, repked, zümmög, egyik virágról a másikra szállva… Az idén húsvét ünnepe április közepére esik, s ahogy a természet minden évben feltámad tavaszkor, úgy megünnepeljük megtisztult lélekkel Krisztus feltámadását is.

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) / Fotó: Antal József

A napokban tanítottam Petőfi Egy gondolat bánt engemet… című versét a hetedikeseimnek. Ahogy összefoglalóan magyaráztam a költeményről, eszembe jutott az év elején megismertetett Balassi Bálint vers (Egy katonaének). Reneszánsz katonaköltőnk a végvári vitézek életét énekli meg – a hazaszeretet, a dicsőség, a hősiesség mellett megjelenik az a naturális életkép is, mely ugyanúgy a harcos mindennapok része: „Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézűl holt testeknek.” Petőfi, említett költeményében, megjósolja saját halálának körülményeit – nála a világszabadságért történő halált a dicsfény mindent túlragyogó glóriája veszi körül. Reneszánsz és romantika. Végvári harcok és osztrák elnyomók. Katona- és forradalmár költő. Így folytat párbeszédet egymással és velünk e két nagyság, több száz év távlatában. Mindketten nemzetünk szabadságáért harcoltak, alkottak és haltak meg.
Nem mehetünk el szó nélkül az orosz-ukrán háború mellett sem. A háború következtében nehéz körülmények közé került kárpátaljai magyarság megsegítésére gyűjtést kezdeményezett a SMOSZ (lásd Kárpát-medence rovat). E régóta készülődő, a világot hirtelenségével mégis meglepő háborúról Louis-Ferdinand Céline Utazás az éjszaka mélyére című regényének következő részlete jut eszembe: „Az ezredes talán tudta, miért lövöldöz a két német, talán a németek is tudták, énnekem viszont halvány fogalmam sem volt róla. Akármennyire is törtem a fejem, nem emlékeztem olyanra, hogy én valaha is bántottam volna akár egyetlen németet is. Inkább mindig nagyon kedves és udvarias voltam velük. Ismertem valamennyire a németeket, kiskoromban német iskolába jártam, valahol Hannover környékén. Megtanultam a nyelvüket. Nagypofájú kis hülyékkel jártam együtt, a szemük fakó és fürkésző, mint a farkasé; iskola után együtt mentünk a szomszédos ligetbe, megfogdostuk a lányokat, csúzlival és négy márkáért vásárolt játék-pisztollyal lövöldöztünk. Együtt ittuk az édes sört. De hogy most csak így elkezdjenek lövöldözni ránk az út közepén, anélkül hogy akár egyetlen szót is szóltak volna előtte, az már nem ugyanaz, sőt ég és föld. Össze se lehet hasonlítani. Na most már tudtam, mi a háború: amit nem lehet ésszel felfogni. Hát ez így nem mehet tovább. Talán valami rendkívüli történt velük? Ami velem nem történt meg? Vagy egyszerűen csak nem vettem észre? Irányukban táplált érzelmeim mégsem változtak.”
Berecki Emőke ezúttal Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár úrral beszélgetett arról, honnan, miből fakad az az erő és elszántság, amellyel a nemzetet képviseli, valamint a magyar nemzetpolitika aktuális helyzetéről, elért eredményeiről.
Ebben a számban mutatkozik be a SOMIT Generációk új vezetősége és veszünk fájdalmas búcsút Kádár Attilától, aki hosszú évekig látta el a SOMIT elnöki feladatait, a Híradót pedig az állandóan változó címlisták kezelésével segítette. Isten nyugosztalja! Tovább folytatjuk az egyesületi bemutatkozások sorát, tudósításokat olvashatunk a korlátozások feloldása után éledező egyesületi életről. Gyösh Baka Östergren igen sokoldalú személyiség, Uppsalából küldte el hozzánk sorait, melyben vall az életútjáról, a művészetéről, a terveiről, az uppsalai magyar közösségben betöltött szerepéről. A Könyvespolc | Diavetítő a Sötétség (Dark) című televíziós sorozat rejtelmeiről mesél.
Mielőtt a tavasz örömére ismét nekilendülök az újabbnál újabb természetjáró kalandjaimnak, egy őszi biciklizést felelevenítő történettel jövök a Kárpát-medence rovatban – a Vértes és a Gerecse határára viszem ezúttal kedves Olvasóimat. Természetjárásra fel!