Iskolai emlék

Nyomtatás

Első gimnazista koromban (1955) történt meg osztályunkkal a következő eset. A román nyelvtanárnőnk beteg lett, helyettesítőnek Nagy Eleknét (Méhes György író felesége) nevezték ki. Igazi szép, napos őszi idő volt, mikor első alkalommal jött órát tartani, nyitva hagytuk az ablakokat, annak ellenére, hogy az utca az aznapi nagy őszi vásár miatt eléggé zajos volt.

A tanárnő nagyon kedvesen bemutatkozott, elmondta, hogyan képzeli el a tanításunkat, és azt, hogy reméli, nem lesz probléma az osztályfegyelemmel. Amint egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, egyszer csak mintegy válaszul az elmondottakra mély, szívből jövő tehénbőgés hallatszott az osztályban:

– Múúúúú.....!

Mindnyájan megdermedtünk. A tanárnő csak hápogott:

– De kérem... mi volt ez?... hogy merik ezt?...

– Múúúúúú.... hallatszott újra.

– A rendzavaró azonnal jöjjön ki a katedrához! – kiáltott ránk. Senki sem mozdult, a síri csendben viszont újra felhangzott:

– Múúúúú.....!

fotopixabay

A tanárnő ekkora pimaszságtól felháborodva hátat fordított az osztálynak, könnyeivel küszködve a nyitott ablakhoz lépett, lehűteni dühtől kipirult arcát. Megszeppenve, és félve néztünk össze, el sem tudtuk képzelni, melyikünk lehetett az elkövető. Mivel mindenikünk szemén csak a sértett ártatlanság tükröződött, tanácstalanul néztük a tanárnő hátát, azon gondolkozva, mi lehetett ez, és hogyan magyarázzuk meg, hogy mi nem csináltunk semmit. Tanárnőnk állt mereven az ablaknál kissé kihajolva, gondolom azért, hogy ne lássuk, vélt szemtelenségünk mennyire kihozta a sodrából. Ahogy lenézett az utcára, hirtelen még jobban kihajolt, majd elkezdett kacagni, de úgy, hogy alig kapott levegőt. Közben mutogatott lefele. Persze az ablakhoz tódult az egész leánysereg, és megláttuk, hogy az iskola ablaka alatt egy éhes tehénke van a lámpaoszlophoz kötve, az sírta bele bánatát a világba, teljesen feldúlva ezzel osztályunk, és tanárnőnk lelki békéjét.

 

Tóth Ildikó