Kedves gyerekek és kedves olvasók!
Őszinte örömmel tölt el, hogy ezúttal engem kértek fel a Föld Napja cikk megírására. Nevem Arvicola Amphibius, mióta ledoktoráltam, de egyébként egy kis vízipocok vagyok, és szólítsatok nyugodtan Kószapocoknak!
Látjátok itt körülöttem ezt a sok állatot és növényt? Hányat ismertek fel közülük? Ez a kép egy április 22-i napon készült rólunk. A Föld Napján. Mindnyájunk számára fontos ez a Föld nevű bolygó, ez nem vitás! Itt születtünk, itt kell élnünk, fel kell fedezzük és vigyáznunk kell a kincseire! A friss levegőre, az édes vízre, a fákra (khm, hód barátaim, khm…emberek), na meg minden egyébre. A Föld Napját először 1970. április 22-én ünnepelték. Azt a kutyafáját…be rég…még meg sem voltam születve. Mesélte egyik nagyapám, milyen szépek voltak mindig az április 22-ék. Még a karácsonyokat is felülmúlták! Egy alkalommal szerencséje volt személyesen részt venni egy Michael Jackson koncerten, ahol az Earth Songot énekelték.

Felejthetetlen élmény volt számára.
Kedves olvasók! Azt hiszem, sajnos ez a dal még mindig teljesen aktuális. Nem sokat javult a világ. Nem szeretnék vádaskodni, de ennek egyik fő oka az ember. Csak azt nem értettem soha, hogy ez a fejlett társadalom, hogy képes ilyen butaságokat művelni? Lehet, hogy a túlfejlettség az oka. Én egyelőre jól megvagyok a kis családi fészkemben, eme kellemes vízparton, és merem remélni, hogy nem kerülök fel a védett fajok listájára olyan okokból, mint például a kihalás miatti veszélyeztetettség.
Az emberek április 22-én nagy ügybuzgalomban vannak: kerékpároznak, fát ültetnek, környezetvédelmi témákat tárgyalnak meg, pályázatokat hirdetnek stb. Elképesztő! Szerény véleményem az, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha jobban figyelnének a természet ezernyi apró titkára és szépségére, minden pillanatban! Jelmondatuk is van: Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?
Az ember, mikor kijutott a Holdra, és letekintett onnan, hirtelen összeszorult a szíve: ott, a távolban… az a parányi, kerek, kék gömb… ott, az a Föld! A mi otthonunk! Csak egy van belőle! Olyan, mint egy igazgyöngy az univerzum végtelen kék tengerében!
Hát igen… kedves olvasók! Milyen csudálatos látvány lehetett odafentről. Én is szívesen elmennék oda, de azt hiszem, be kell érnem ezzel a kis csendes tavacskával meg a feleségem néha kissé már unalmas fű- meg gyökérlevesével. Igazság szerint nem is kellene ennél többre vágynom… Végezetül még szeretnék ajánlani valamit a kedves olvasóknak: Sir David Frederick Attenborough (1926. május 8. – 95 éves úr, brit természetfilmes) könyvét: Egy élet a bolygónkon – A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről. Film is van belőle…
Azt hiszem, még egy aprócska üzenetet ékelnék be ide, a cikkem végére, az embereknek címezve: Túl nagy az ökológiai lábnyom, szorítsa kisebb cipőbe!
És mindannyian tartsuk magunk a jelmondathoz: Ki mondta, hogy nem tudjuk megváltoztatni a világot?


B. Réka (14 éves)